V. Rész

A vizsgálatok remekül sikerültek és amilyen gyorsan csak lehetett leléptünk a kórházból. Ellingtonnal kézen fogva sétáltunk az olasz utcán. A lábamat is bekötötték, igaz még fáj, de közel se annyira mint eddig. Egy pillanatra megállok és magamhoz ölelem Ellingtont aki lassan végigsimítja a hajam.Olyan jó érzés ahogy hallom a szíve minden dobbanását, érzem ahogy veszi a levegőt és tudom, hogy mindig mellettem lesz. Fura, hogy olyan egy hete még képesek lettünk volna egymást belefojtani a medencébe most meg itt ölelgetjük egymást, de mégis jó érzés.
- Szeretlek! - Mondja és megpuszil.
- Én is téged! - Felelek és lassan továbbsétálunk.
Elmélyülten nézelődök, hisz még sosem jártam Olaszországban és egyszerűen gyönyörű! Minden tiszta olasz. A levegőben lehet érezni a pizza és az olasz ételek finom illatát, hallom ahogy a tenger a partot mossa és azt is, hogy az olasz kisgyerek valami érthetetlenséget karattyol a játékboltban. Elingtonnal egy pillanatra megállunk és mind a ketten elmerengünk valamin. Én személy szerint azon, hogy milyen tündéri a kisgyerek a boltban ahogy magyaráz az anyukájának, Ellington pedig... Van egy olyan érzésem, hogy ő csak néz ki a fejéből.
- Te is arra gondolsz amire én? - Kérdi.
- Nem hiszem... - Felelek.
- Miért, te mire gondolsz?
- Én arra, hogy milyen cuki az a kisfiú ahogy magyaráz, és ha jól sejtem te nagyon nem erre...
- Igen, tényleg nagyon aranyos... Majd egyszer a miénk is fog neked, de igazából én arra gondoltam, hogy éhes vagyok! - Mosolyog.
- Jó, akkor mennyünk vissza a hotelbe és egyél! - Mosolygok.
- Vagy...
- Vagy? - Nézek rá értetlenül.
- Mi lenne ha inkább elmennénk egy étterembe? - Mosolyog és magához húz.
- Zseniális... Pénz pedig majd csak hullani fog ránk, és hirtelen fogunk tudni olaszul is, igaz? - Kérdem.
- Nálam van pénz, te pedig tudsz olaszul! Egyéb problem? - Mosolyog.
- Az én olasz tudásom édes kevés, de ha nem bírod ki hazáig, menjünk!
Ellingtonnak egy szóval se kell több, elmosolyodik és mintha otthon lennénk futásnak ered és rángat magával. Fogalmam sincs, hogy hová rángat, azt meg végképp nem tudom, hogy minek rohanunk és honnan tudja, hogy hová akar menni, de bízok benne. Pontosabban, benne bízok! Amikor végre megállunk én levegő után kapkodva állok Ell mellett aki kinyitja előttem az ajtót. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy hol vagyok, de biztos, hogy hamarabb vissza értünk volna a hotelbe. Ell egy asztalhoz kísér és leülünk egymással szemben. Miután Ellington kitalálja, hogy mit szeretne enni én nagy nehezen makogok valamit olaszul, de hája istennek a pincér megértette.
- Te Lena! - Szólít meg Ellington.
- Hm?
- Neked feltűnt, hogy ha a hajrá után írnánk egy f betűt akkor hajráf lenne? - Kérdi vigyorogva.
- Azta, neked milyen észrevételeid vannak... Mondtam már, hogy imádom, ha hülyeséget beszélsz? - Mosolygok.
- Én pedig imádom ahogy olaszul beszélsz! - Mosolyog Ell. - Olyan édes vagy ahogy próbálod utánozni a beszédüket!
Ellington lassan áthajol az asztalon és én is közelebb hajolok hozzá egészen addig amíg olyan közel nem kerülünk egymáshoz, hogy Ell megcsókol. Amikor lassan eltávolodik tőlem elmosolyodik és a szemembe néz.
- Annyira imádlak! - Mondja.
- Én is téged! - Mosolygok. - Befejezhetjük a nyáladzást? - Kérdem.
- Azt hittem sose kérdezed meg - Mosolyog Ell.
Életemben nem láttam egy nap ennyit mosolyogni ezt a fiút. Amikor visszatipegett a pincér kisasszony és meghozza az ételt megkérdezi, hogy hozhat-e valamit inni. Hát... Nem vagyok pincér de nem úgy szokott lenni, hogy előbb megkérdezi, hogy kérünk-e inni és utána hozza a kaját? Na mindegy... Össze szedem a gondolataimat és kérek egy kólát Ellnek és magamnak vizet. A kisasszony mosolyogva hozza a frissítőket és ugyanazzal a széles mosollyal távozik. Ellington motyog valamit, de egy szót sem értek belőle.
- Tessék?
- Semmi! - Mondja tiszte vörös fejjel.
- Ell, nem azért kérdeztem vissza, mert bajban vagy hanem mert süket vagyok! - Mosolygok.
- Ja, csak annyit mondtam, hogy Milyen cuki lennél te egy ilyen ruhában - Mondja Ell.
- Igen? Szerintem meg azt mondtad, hogy "Milyen cuki ebben a ruhában"! - Mondom mire Ell elvörösödik. - Na mit mondtam...
- Utálom, hogy gondolatolvasó vagy... - Morogja Ell.
- Nem vagyok az csak ismerlek... - Felelek.
- Ez meg mi? - Kérdi.
- Mi, mi? - Nézek rá.
- A szalvétámon! - Mondja és kiveszi a pohara alól a szalvétát.
- Nem tudom, muta!  - Mondom és Ell odaadja a szalvétáját.
Én nem bírom ki mosolygás nélkül. Egy szót se szólók csak erőteljesen mosolygok és olvasom ami rá van írva.
- Mi az? Mi van ráírva? - Kérdi Ell.
- Mi piace questo! Chiamare me! Arianna +39204325333 - Olvasom
- Még mindig imádom az olasz kiejtésed mert nagyon cuki, de mi lenne ha ezt elmondanád úgy is, hogy értsem? - Kérdi Ell.
- Tetszel! Hívj! Arianna és a telefonszáma - Mondom és visszaadom.
- Hát ez aranyos...
- Látod? Mondtam én, hogy jó pasi vagy! - Mosolygok.
- Igen, ez igaz... Mondj valami újat!
- Utálom az olasz konyhát... - Mondom mire Ell meglepődik.
- Ezek szerint ezért kértél, sült krumplit? - Néz rám Ell csodálkozva.
- Igazából azért mert már nagyon régen ettem és imádom, de igen... Részben azért! - Mosolygok.
- Akarod, hogy lelépjünk?
- Nem az olasz éttermeket utálom, csak a kaját! De ha gondolod tőlem mehetünk
Ell megette még amit rendelt és utána odahívta a csinos pincérnőt, aki végig szemezett Ellingtonnal és neki kezdett el valamit mondani olaszul. Ell értetlenül nézett jobbra, balra majd rám. Őszintén szólva én se nagyon értettem, mit mond, csak valami barátnőről mondott valamit.
- Sell, mit mond? - Kérdi Ell.
- Én se értem, csak valami barátnőről van szó. - Nevetek.
- Az melyik szó?
- A fidanzata
- Ne haragudni, nekem lenni fidanzata, lui fidanzata Selena! Lui è il mio cane! - Erre a mondatra elnevetem magam és a pincérnő is elmosolyodik.
Ellington teljesen elvörösödik és látszólag nem ért semmit. Vele ellentétben a lányka felfogta, hogy Ellnek van barátnője és mosolyogva elment. Én mosolyogva sétálok ki Ell pedig még mindig zavarban van. Amikor kilépünk belőlem kitör a nevetés és alig bírok megállni a lábamon. Igazából már Ellingtonba kapaszkodok, hogy ne essek el.
- Mi olyan nevetséges? - Kérdi Ell miközben segít megállni a lábamon.
- Azt mondtad neki, hogy ő barátnő Selena, hímnemben utána meg közölted vele, hogy a kutyád vagyok és azt is hímnembe! - Nevetek és kicsúszok Ellington kezéből és a földön ücsörögve nevetek tovább.
- Basszus... - Mondja Ell és neki is mosolyra húzódik a szája.
- Ezentúl ugatni fogok neked - Mosolygok és Ell segít felállni.
- De csak nekem? - Mosolyog.
- Csak neked
Ellington válaszképp megfogja a kezem és közelebb ránt magához. Kezeimet a nyaka köré fonja és mégközelebb húz magához, annyira, hogy a testem az övéhez simul. Kezeit lassan a derekam köré fonja és közelebb hajol. A következő pillanatban már az ajkaimon érzem az övéit. Még mindig fura érzések kavarognak bennem. Alig bírom felfogni, hogy már nem csak a dinka haverja vagyok hanem szeret is... Úgy szeret. Tudom! Nem hazudna! Nekem biztosan nem. Legalábbis erről tuti, hogy nem. Ellingtonnal ellentétben, saját magamnak alig hiszek. Sose gondoltam volna, hogy valaha a legjobb barátom fog belőlem olyan érzelmeket kiváltani, amit eddig nem sok fiú tudott. Meg lány se... Jó, lánnyal még nem próbáltam romantikázni és ha rajtam múlik - már pedig rajtam múlik - nem is fogok. Igazából fiúval se romantikáztam sose sokat, csak amennyire ők akarták, de ez nem azt jelenti, hogy nem volt igazi szerelem és csak 2-3 nap volt az egész. A legrövidebb kapcsolatom azt hiszem 2 hónap volt. Ell egy milliméternyit eltávolodik, majd ismét megcsókol. Kezeit lassan felfelé csúsztatja és a hajamba túr. Ez a csók most egész hamar véget ér. Felnézek Ellingtonra, egyenesen a gyönyörű barna szemeibe. Ell mosolyogva kukucskál le rám és hajamat a fülem mögé igazítja.
- Ne haragudj, de nem bírtam ellen állni! - Mondja kedvesen.
- Miért haragudnék te dinka? - Kérdem mosolyogva.
- Tudom, hogy utálod a sok nyáladzást és romantikást, de néha olyan szinten magadba tudsz bolondítani, hogy magamra se ismerek... - Mondja kicsit zavarban.
- Édes... Ismerős érzés - Mosolygok - De nem haragszom... Rád sose tudnék én kicsi dinkám!

Mikor visszaértünk a Hotelbe, mindent elmondtam Cheryl-nek és George-nak a kórházban történtekről, Ell pedig elmondta, hogy csak azért sikerült az egyébként sétálva csak 20 perces utat kemény 1- másfél óra alatt megtennünk mert nagyon éhes volt. A lábamon még ott virít a kötés viszont egy hang azt suttogja, hogy öltözzek át és menjek le a partra.
- Ellington, ne suttogj már a fülembe! Kiráz tőle a hideg!! - Szólok Ellre aki nevetve megölel és meg akar csókolni, de ezúttal nem hagyom. - Ell... Talán máskor...
Ellington értetlenül néz rám, én pedig a szememmel intek a szülei felé Ellington vállat von és egy gyors puszit nyom a számra. Cheryl és George csak mosolyognak én pedig ledöbbentem.
- Na? Akkor lejössz sétálni? Abban a cuki kis fürdőruhában! Legalább lesz egy kis színed! Olyan vagy mint a fal! - Mondja Ell.
- Kössz... Bánom is én... - Mondom és bemegyek a szobába.
Épp le akarom venni a felsőm amikor Ellington toppan be a szobába. Nyugodtan leül az ágy szélére és mosolyogva előveszi a telefonját.
- Na ennyire még mindig nem vagyunk jóban! - Mondom és kiteszem a szobából.
Előveszem a "cuki" szürke bikini felsőt és kikotorok egy rövid, farmernadrágot. Vízbe amúgy se mehetek, akkor meg mindegy... A rövidnadrág felvétellel nincs is gond de a bikini felső megkötésével már 10 perce szenvedek. Szörnyen béna vagyok. Ellington már türelmetlenül dörömböl a szoba ajtaján.
- Mi... Tart... Neked... Eddig? - Kérdi.
Oda tipegek az ajtóhoz és annyira kinyitom, hogy épp ki tudok kukucskálni. Nem nézek semerre csak Ell szemeibe.
- Na? Megvagy? - Kérdi kicsit idegesen.
- Nem teljesen - vigyorgok.
Ellington értetlenül néz rám, majd rádöbben valamire és mosolyogva kinyitja a szoba ajtót.
- Na fordulj! Megkötöm neked, csak haladjunk már!
Amikor belép csak akkor látom, hogy fürdő gatyában van. Istenen de cuki! Vagyis szexi... Vagyis... Na jó... Ez nem fog összejönni úgy, hogy ne legyen fura... Maradjunk annyiban, hogy nagyon jól néz ki.
- Ugye nem szorít nagyon? - Kérdi.
- Nem
- Akkor jó - Felel és megköti.
- Fordulj! - utasít.
- Mi az? - Kérdem.
- Wow, de szexi! Mondtam, hogy jól fog ez állni kis kékség! - Mosolyog - Látod? Én egy kész zseni vagyok! Egy divat szakértő! Egy látnok! Láttam, hogy ez tökéletes lesz!
Mosolyogva megölelem és lesétálunk a partra. A forró homok belemegy a papucsomba. Nagyon idegesít! Meg a kötés is a lábamon! A tengerpart az idegeimen táncol. Nagy a zaj, a gyerekek homokvárat építenek, játszanak, sírnak, ordítanak. Én szeretem a gyerekeket de ez idegesítő. Nagy mérgelődésemet egy labda szakítja meg ami a lábamnak ütközik.
- Vissza dobnád? - Kiabál egy lány.
A lány elég messze van és én nagyon esetlen vagyok és kizárt, hogy el tudjak odáig dobni... Vagyis nem teljesen mert egy ideig röplabdáztam... Hát, próba szerencse! A labdát alkar érintéssel vissza ütöm és már hallom is a fülemben az angyalok mennyei Hallelújáját. Olyan büszke vagyok magamra!
- Nahát... Tesin elkapni se tudod a labdát itt meg csak... Hű... Ezt mikor tanultad? - Kérdi Ell.
- Olyan... 2 éve röpin
- Te röplabdáztál? - Ellington arcára kiül a döbbenet és elkezd újságit olvasni. - Nem is tudtam...
- Mert nem akartam, hogy tudd! Egyébként neked feltűnt, hogy tiszta 'Horror Game: The Last Holliday' a szobánk? - Kérdem.
- Az az a hülye horror amit kiskorunkban néztünk és én utáltam mert ijesztő és a valóságon alapuló hülye olasz film és csak azért néztem meg mert te imádtad? - Kérdi.
- Az...
- Fura... De igazad van... Ugye a film végén nem hal meg senki? - kérdi.kicsit rémülten.
- Drága... Ez egy horror film... Még az operatőr is meghal!
- Nee! Én nem akarok meghalni! Túl fiatal vagyok! Félek! Valaki mentsen meg! - Nyávog Ell.
- Ugye tudod, hogy az csak egy film?
- Igen, de így legalább egyel több okom lesz este odabújni hozzád, jó erősen magamhoz szorítani, játszani a hajaddal és a füledbe suttogni, hogy mennyire szeretlek!
- Szép tervek... Remélem meg is teszed nem csak a levegőbe beszélsz... - motyogom.
- Figyelj Selena! - Megáll és felém fordul.
Hopp... Semmi becézgetés? Ajjaj... Rosszat csináltam?
- Tudom, hogy neked ez furcsa... Nekem is! - Mondja és mélyen a szemembe néz. - Sose gondoltam volna, hogy a világ legjobb haverját, ez vagy te, egyszer a barátnőmnek, a szerelmemnek, az egyetlenemnek, az életemnek fogok szólítani.
- Ell...
- Ne! Nem kell mondanod semmit. Ismerlek! Tudom, hogy számodra is fura és ha akarod, egy szavadba kerül és vége! - Mondja.
- És ha nem? Akkor ugye biztosan nem?
Ellington mosolyogva ölel magához.
- Köszönöm! - Súgja a fülembe.
- Ugyan mit? - Kérdem döbbenten.
- Mindent Selly! Te mindig ott voltál nekem amikor csak szükségem volt rád! Olyan voltál mint a testvérem és én tényleg úgy szerettelek és ez most se változott sokat! - Látva éretlen arcomat folytatja - Csak jobban szeretlek és közelebb állsz a szívemhez mint bárki más!
- Ell... Ilyen aranyosat olyan ritkán hallok... - Mondom és odabújok hozzá.
Az ölelés bármilyen jó, nem tart sokáig a nagy hőség miatt. Nagyon meleg van, viszont fagyizni egyáltalán nincs kedvem. Nagyon nem rajongok érte. Már dél elmúlt és lassan elindulunk visszafelé. Amikor belépünk a hotelba egy kellemes, hideg fuvallat csap meg. A légkondi miatt elég hűvös van odabenn. A kinti meleghez képest kész felüdülés ez a kis hideg. Az ajtó zárva. Ell kivesz a zsebéből egy kulcsot és beenged minket. George és Cheryl sehol, csak egy üzenet. "Elmentünk kicsit szétnézni. Vigyázzatok magatokra!"
- Akarsz TV-zni? - Kérdi Ell. Bólintok.
Ellingtonnal bemegyünk a szobánkba. Amíg én leülök az ágyra és megnézem az időt Ellington behúzza a függönyt. Felhúzom a lábaim az ágyra és Ellingtonra nézek aki tökéletesen beállította a függönyt úgy, hogy semmiféle fény ne szűrődjön be. Ell vigyorogva fordul felém majd rám veti magát. Érzem magamon egész testsúlyát, orraink összeérnek és egyik kezével végigsimítja az arcom. Kedves, őszinte tekintete hamar megváltozik és csak annyit mond...
- Tudom, hogy csikis vagy! Nagyon!
Ez volt a végszó és elkezdett csikizni. Belőlem kitör a nevetés és ahogy látom Ellington kifejezetten élvezi, hogy szadizhat. Ujjai fürgén suhannak végig a hasamon, az oldalamon, a hónom alatt és a nyakamon. A finom és gyors érintések hatására nehéz nem nevetni. Már alig tudok levegőt venni a sok nevetéstől és amikor ez feltűnik Ellingtonnak abbahagyja. A csípőmön ülve néz rám én pedig nagyon örülök a levegőnek. - Nem TV-t akartál nézni? - Kérdem mielőtt újra kezdhetné.
- De igen! - Mondja és felém nyúl. - Csak itt van a távirányító!
Ell levágja magát mellém és bekapcsolja a TV-t. Sok mindent nem találtunk mert minden olasz volt.
- Miért olasz itt minden műsor? - Kérdi idegesen Ell.
- Mert ez Olaszország... Itt olaszul beszélnek... - Felelem. Ell felvont szemöldökkel pislog rám, majd ismét rám fekszik és a matracba présel.
- Nem baj! - Mondja. - Legalább többször csinálhatunk ilyet!
Ellington megcsókol és rövid csókokkal kényeztet. Miközben az oldalamat simogatja én a hajába túrok, és érzem, hogy ebből nem lesz több, hála istennek. Ellington meleg és puha kezei az oldalamról a vállamra csúsznak majd végigsimítja az arcom, a nyakam, egészen le a szegycsontomig és onnan visszatér az oldalamhoz. Mikor kezd kicsit elfajulni Ell taperolása és a kis csókokból vad csókcsata kerekedik érzem, hogy ezt abba kell hagyni. Most!
- Ell! - Szakítom meg - Te nem vagy éhes?
- De... Rád! - Mondja és óvatosan alsó ajkamba harap.
Kihagy egy ütemet a szívem a rémülettől. Ennyire sose ijedtem meg mint most Ellingtontól. A szívem heves kalapálásba kezd és nem bír megnyugodni. Amíg Ellington fogai közt van az ajkam nem is fog. Félek! Nem Ellingtontól, hanem attól, hogy elszáll az agya. Lehet, hogy rosszul fog esni neki, de ellököm magamtól.
- Kérlek ne! - Mondom és Ellington kiskutya szemekkel mered rám. - Ell, ismered magad, ismersz engem, tudod milyen vagyok és, hogy mit akarok! Elég!
- De Lenus! - Mondja és orrával a nyakamat csikizi. - Szeretlek, hidd el csak azért csinálom!
- Elhiszem cicám, de már így is jobban elfajult a dolog mint amennyire akartam! - Mondom és Ell hajába túrok.
- De ha nem akarsz semmi izgalmasat csinálni akkor legalább ne őröld az idegeimet azzal, hogy bikiniben és rövid gatyában vagy és ki van engedve a hajad és azzal, hogy a gyönyörű szemeidet itt ragyogtatod! Öltözz fel rendesen, kösd össze a hajad és csukd be a szemed, ha nem akarod ezt megismételni! - Utasít.
- Te nagyon beteg vagy... Nem fogok a hülyeséged miatt megdögleni a melegben! Mellékesen meg ne utasítgass! Nem vagy sem az anyám sem az apám, hogy utasítgass! - Mondom.
- Igaz, de az enyém vagy és ha én kérek valamit örülnék ha megtennéd!
- Mi? Hogy mondhatsz ilyet? Nem vagyok a tulajdonod! Szeretlek, de nem vagyok egy tárgy vagy azzal egyenértékű, hogy birtokolj!- Felelek idegesen - Nem értem Ell... Tudod, hogy ezt utálom... - Teszem hozzá az elejéhez képest nyugodt hangon.
Ellington kicsit ijedten néz rám, ami meglepő. Tudja, hogy milyen vagyok, akkor mit várt? Ahogy a szemeibe nézek, a "Ne haragudj rám!" tekintettel néz vissza rám. Az én szememből enyhe harag sugárzik, míg az övé bocsánatkérően simogat. Nevetséges, hogy már ki se mondja, hogy bocsánat, csak elvárja, hogy a nézésére rögtön a nyakába ugrok, mikor ismer! Nagyon jól tudja, hogy én nem akartam semmi olyat mint amit ő, tudja, hogy nem vagyok azért oda, ha valaki kijelenti, hogy az övé vagyok és azt is, hogy nem kell napokat könyörögni nekem, hogy bocsássak meg, elég, ha csak annyit mond, hogy bocsi vagy valami, de ahogy anya mondaná, "Néma gyereknek anyja se érti szavát!" Tudom, hogy ez most a bocsánat kérő tekintete, de attól még, hogy több mint barát nem azt jelenti, hogy tudok telepátiával kommunikálni...
- Na? Esetleg ki is mondod amit gondolsz, vagy újabban már telepátiával kommunikálunk? - Kérdem.
Ell bűnbánó arccal bújik hozzám. Hát nem mondom, hogy repesek az örömtől. Egy szó nélkül felém hajol és megcsókol. Elrántanám a fejem, de nem tudom mert az arcomat erősen fogja, nyelvét pedig a számba dugja. Lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb dolog, de a kezem önálló életre kel és egy hatalmasat csattan Ellington arcán. Ellington felugrik és az arcához kap én pedig a számhoz a meglepettségtől. Nem akartam! Véletlen volt! Mérges voltam és most is az vagyok de most inkább magamra. Én esküszöm nem akartam! Tudom, hogy eddig Ellingtonra voltam mérges, de nem annyira, hogy felpofozzam! Ell és én döbbenten szemezünk, majd el lassan lecsúsztatja a arcáról a kezét. Az égbe emeli és pedig összeszorítom a szemem, mert szinte biztos vagyok abban, hogy ezt vissza fogom kapni. Tudom, hogy fájni fog, de nem... Ellington keze az arcomhoz simul és lassan végighúzza és nyugodt tekintettel néz rám.
- Pedig én tényleg szeretlek... - motyogja szomorúan majd feláll és kimegy.
NE! Ne már megint! Basszus! Ennek nem így kellett volna történnie...