X. Rész

Nagyon romantikus volt a csók amit Ellingtontól kaptam, az is, hogy magára rántott, de tudjátok mi romantikus még? Az oxigén!! Ellököm magamtól Ellingtont és miután kidugom a fejem a vízből levegőért kapkodok. Köhögök és örülök az oxigénnek, viszont ugyanakkor rosszul is vagyok a sok sós víztől és a levegőhiánytól kicsit szédülök. Ell is felbukkan viszont neki semmi baja, csak aggódva pislog rám én pedig majd' megfulladok.
- Jézusom, jól vagy? - Lép oda hozzám Ellington.
Miután kiköhögöm magam levegőért kapkodva bújok Ellingtonhoz. Vizes arcom, Ell vizes mellkasához nyomom, miközben Ell szorosan magához ölel és a hajamat cirógatja, behunyom a szemem és lassan kifújom a levegőt.
- Ne haragudj! - Suttogja Ell.
- Nincs semmi baj, de ha lehet nekem mára elég a tengerből! Sok volt a sós víz és kezd hányingerem lenni... - Motyogom.

A szobában előtúrok egy törülközőt és száraz ruhát majd a fürdőszoba felé veszem az irányt. Feltűnően hideg van. Amikor belenézek a tükörbe egy ázott, vörös szemű lány néz vissza rám. Ijesztő lehetek. Olyan vagyok mint aki órák óta csak sír, megállás nélkül. Pedig ez csak sós víz... Gyorsan ledobom a fürdőruhám és megtörölközök. Nagyon hideg van! A hajam így sose szárad meg. Ismét vetek magamra egy pillantást, de legnagyobb meglepetésemre Ellington ott áll mögöttem. Fal fehér, arcáról süt a fájdalom. Pont mint az álmomban megjelenő szellem alak. Hirtelen belém fagy a vér, tudván, hogy ébren vagyok és mozdulni se bírok. A tükröt bámulva nézem Ell-t aki bánatos arccal lehajtja a fejét, én pedig még mindig csak bámulom a tükröt. Hirtelen egy ismerős fekete ruhás ember jelenik meg Ellington háta mögött és egy kést tart a torkához. Ordítani akarok, de nem bírok. Félek! Amikor a fekete ruhás férfi elvágja Ell torkát, hirtelen, mintha vissza tért volna belém az erő és Ellington nevét ordítva fordulok meg. Semmi... Nincs itt semmi! Hová tűnt? Még jóformán fel se fogom mi van eltűnt a fürdő szoba és egy temetőben találom magam. Jézusom, ez megint egy álom?! De... Mikor aludtam el? A temető hideg, és sötét. A levegőben hulla szag terjeng. Hát, itt biztos nem maradok! Meg keresem a kijáratot! Miközben sétálok, varjúk kárognak és denevérek repkednek. Kísérteties ez a temető. Egy fél pillanatra az egére pillantok. Telihold van... A következő pillanatban már a földön találom magam, a bokám sajog, a föld pedig kemény, hideg. Amikor felpillantok egy sírt látok meg. "Ellington Ratliff, 1993-2014" Ne... Ne, Ne, NE! NEM! Nem halhat meg ismét! Nem bírom, hogy minden egyes éjszaka azt látom, hogy meghal, hogy megölik, vagy már halott! Bele fogok őrülni! Az arcomon könnyek gördülnek le. Nem bírom... Nem... Nekem ez már sok! Lehet, hogy álom, de már nem tudom mikor álmodom és mikor vagyok ébren... Meg akarok halni! Igen... Ez jó lesz... A halál az jó... Nyugtató!
- Selena...! - Hallok egy halk, távoli hangot. - Selena... Selena ébredj!
- Ellington! - Kiáltok fel és a szállodaszoba nappaliban találom magam.
Mi a fene volt már megint? Hogy kerültem ki a temetőből? Ébren vagyok, vagy ez az álom másik része? Jézusom fogalmam sincs mit higgyek!
- Szívem, minden rendben? - Kérdi Ell aggódón.
ELLINGTON! Minden válasz nélkül a nyakába borulok és jó erősen magamhoz szorítom. Néhány könnycsepp gördül végig az arcomon, de nem érdekel! Ell itt van, itt ül mellettem, van benne élet, és biztos vagyok benne, hogy ez a valóság!
- Ell, te élsz! Istenem, de örülök neked! Szeretlek! - Mondom és a nyakába csókolok. - Szeretlek Ellington! Nem akarlak elveszíteni!
- Selena drágám... Minden rendben? - Hallom magam mögül Cheryl nyugtató hangját.
- Sell, kicsim... Megint rosszat álmodtál? - Kérdi Ell és a hátamat simogatja.
Nem válaszolok csak még jobban magamhoz szorítom Ellt. Olyan jó, hogy itt van és nem fog eltűnni, nem fog meghalni és semmi sem fogja megölni! Nem bírom már ezeket az álmokat. Minden este elveszíteni a világ legjobb barátját és legédesebb pasiját az... Borzalmas! Tudom, hogy csak álom és, ha felébredek ott lesz mellettem, de már nem vagyok benne biztos, hogy tudom mikor álmodom.
- Selena kérlek...! Mond el, mit álmodtál! - Suttogja Ell.
- Meghaltál... Megint! Egy temetőben voltam... Egyedül... Este... Hideg volt és fáztam. Ki akartam jutni, de megbotlottam és találtam egy sírt amire a nevedet vésték... Ell én ezt már nem bírom tovább! Nekem ez sok! Minden este elveszítelek, rémeket látok, látlak meghalni vagy épp te ölsz meg! Már azt se tudom mikor álmodok és mikor vagyok ébren... Ez az egész olyan zavaros... Nagyon fáj minden este elveszíteni!
Ellington csak rémülten pislog rám, majd Cherylre néz. Egész biztos, hogy ez a valóság. Ha álom lenne már minden eltűnne. Egy pillanatra a kezemre tekintek. Remegek. Remegek, hiszen félek. Nem merek már elaludni, nem merek szinte semmit se csinálni, nem tudom mikor van vége a valóságnak és mikor kezdődik egy újabb rémálom! Ell finoman letörli a könnyeimet én pedig óvatosan megcsókolom. Nem tűnt el! Itt van!
- Ne sírj kérlek! Ígérem minden rendben lesz! Ha akarod fenn maradok amíg elalszol, vagy veled leszek minden pillanatban, vagy... Nem tudom, amit csak szeretnél! - Mondja Ell és megpuszil.

- Nem tudom Ell... Én most csak szeretném rendbe rakni magamban a dolgokat! Ez az egész... Sok!

- Selena, szerintem feküdj le egy kicsit! - Mondja Cheryl.

Mi? Nem! Nem akarok ismét egyedül lenni! Nem akarok ujjabb látomást, se fekete ruhás manust!

- Cheryl én nem... - Kezdek bele, de látva tekintetét egy sóhaj kíséretében kimászok Ell öléből és elindulok a szoba felé. - Rendben.

A szoba hideg. Az ajtónál beljebb nem merek menni szóval, leülök. A lábaimat felhúzva igyekszek mindent figyelmen kívül hagyni.

- Ell figyelj! Tudom, hogy szereted Selenát, de nem viszed kicsit túlzásba te az aggódást? - Hallom Cheryl hangját az ajtó túl oldaláról.

- Anya ez nevetséges! Csak egészséges mértékben aggódom Lena miatt...

- Fiam, csak rosszat álmodott és te... Pontosabban ti, hatalmas feneket kerítetek neki! Teljesen felesleges! - Mondja George.

- Egyet értek apáddal! Túlreagálod te is és Selena is ezt a dolgot! Nőjetek fel!

- Anya, tudjátok milyen szar, hogy arra ébredek, hogy Selena ordít és remeg, mert annyira fél?! Fogalmam sincs mit álmodik pontosan, de szörnyű úgy látni ahogy esténként szoktam... - Felel idegesen Ell.

Hallván a beszélgetést ismét könnyek kerülnek elő... Ell szüleinek igazuk van! Túlzásba viszem ezt az egészet... Pár perccel később Ell lép be a szobába és döbbenten pislog rám.

- Hát te? - Kérdi, s mosolyogva kezet nyújt.

- Nem... Nem akartam elaludni... - Motyogom, miközben felállok.

Ellington finoman magához ölel. Orrával a hajamba túr majd megcsókol.

Kellemes Ellington illata van.

- Most, hogy nem vagy egyedül... Szeretnél elmenni valahova, vagy

- A vagy-t választom! - Szakítom félbe Ellingtont.

Ell elvigyorodik és megrázza a fejét, a következő pillanatban azon kapom magam, hogy a lábam elszakadt a talajtól majd az ágyra esek, Ell pedig rám. Felnyögök, ahogy rám nehezedik.

- Hm... Mit nyögdécselsz? - Kérdi Ell huncut mosollyal az arcán.

Az ajkamba harapok, de még így is mosolyra húzódik a szám. Lábam Ell dereka köré tekerem, karom pedig a nyaka köré és megcsókolom.

- Ne haragudj! - mosolyog Ell.
- Miért? - Most komolyan miért? Nem csinált semmit... Vagy igen?

- Hát, hogy majdnem vízbe fojtottalak... Először viccesnek tűnt, de amikor nem nyitottad ki a szemed, hirtelen az egész életem lepergett előttem és... Ne haragudj! - Motyogja Ell és megpuszil. - Viszont jól áll a pólóm!
Meglepetten tekintek le magamra és tényleg Ell pólója van rajtam. Nahát... Eddig fel sem tűnt!
- Hát... Nem is tudom, hogy megbocsássak-e... - Mondom elmélkedve.
- Naa! Tudom, hogy nem haragszol! - Felel Ell és megpuszil. - De ha nem akarsz megbocsátani akkor itt helyben meghúzlak!
- De perverz vagy! Majd egyszer... Csak légy türelmes! - Felelek Ell perverz kijelentésére.
- Tudom, de nehéz türelmesnek lenni, ha egyszerűen kényszert érzek arra, hogy fogjalak, letépjem rólad a ruhát és... Tudod! - Ellington apró csókokat lehel az ajkamra én pedig a hajába túrok.
Már épp válaszolnák amikor hirtelen Cheryl nyit be. Ell és én rémülten pattanunk fel, Cheryl meg kerek szemekkel néz ránk.
- Úgy látom már senkinek semmi baja... - Állapítja meg. - Nincs kedvetek egyet sétálni amíg mi lemegyünk a partra?
- Mért is ne? - Kérdem és lelököm magamról Ellingtont.

Idekinn jó idő van, kellemes meleg, a nap süt, a madarak csicseregnek és egy olasz pasi vitatkozik mögöttem a gyerekével. Hm... Férfiak... Ell és én egy kávézó sorában állunk. Aranyos hely,  igazából semmiben sem különbözik az amerikai kávézóktól, talán csak annyiban, hogy itt olaszul beszélnek. Mikor sorra kerülünk észreveszem, hogy a lány aki a rendelést veszi fel nagyon méregeti Ellingtont, aki bambán bámul egy vázát az asztalon. Nyugtat a gondolat, hogy ez a tökfej nem figyel. Gyorsan kérek két kapucsínót és elrángatom Ell-t egy asztalhoz.
- Bakker, mi van benned, ami az olasz fiúkba nincs meg? - Kérdem kicsit idegesen.
- Ezt, hogy érted? - Látszik Ellen, hogy gőze sincs miről beszélek.
- A csaj... Aki a kávét adta... Úgy nézett rád, mintha valami görög isten lennél... - Felelek.
- Ch... Csodálkozol? - Kérdi nagyképűen Ell.
- Ch... Még félisten se vagy édes! - Vetem oda.
- Na... Ez csúnya volt! - Ell látszólag bevágta a durcit, de tudtom, hogy csak játssza az agyát. Válaszomra várva egy kortyot iszik a kapucsínóból.
- Az igazság fáj... De nekem te vagy a tökéletes! - Mosolyogva hajolok át az asztalon és megpuszilom Ellingtont.
- Én is szeretlek! Ez a kapucsínó meg nagyon jó!
- Tudom, azért mondtam, hogy vegyünk! - Mosolygok és bele iszok a kapucsínóba ami szörnyen forró. - Au! Ez forró...
- Megégetted a nyelved? - Kérdi Ell.
- Nem, csak unalmamban jajgatok...
Ellington az én előbbi példámat követve áthajol az asztalon és megcsókol.
- Na? Még mindig fáj? - Kérdi mosolyogva.
- Ha azt mondom, hogy igen akkor kapok még egy puszit?
- De telhetetlen vagy Selena! - Ell a fejét csóválja és nem ad még egy csókot... Gonosz Ellington! Gonosz! - Figyi... Tudom, hogy nem a kedvenced a téma, de... Mit szeretnél? Mármint szerinted, hogy tudnánk megoldani, hogy ne álmodj ilyen... Rosszakat? Ha szeretnéd fenn maradok amíg elalszol!
Ellington nyugatsón mosolyog én viszont inkább idegesen. Igyekeztem elfelejteni a témát, de hála neki eszembe jutott. Igazából kedves, hogy foglalkozik velem, meg minden, de nem a legjobbkor.
- Nem tudom mi lenne jó Ell... Visszaélhetek a helyzettel? - Kérdem vigyorogva és igyekszem témát váltani.
- Na halljuk mit szeretnél...? - Kérdi Ell.
- Hááát... Ha már így kérded... Nem mondom meg! - Felelek gyerekesen és kinyújtom a nyelvem.
Ellington látszólag nagyon meglepődik.
- Mond drága, te hány évesnek érzed magad? - Kérdi.
- Hm... Minimum hány éves lánnyal járnál?
Ell csak a fejét rázza, de nem szól semmit.
A nap további részében sikerült úgy beszélgetnem Ellingtonal, hogy elfelejtődjön az én magán problémám. Mikor vissza indulunk a szállodába már elég sötét van. Jól elidőztünk a kávézóba, pedig csak egy kapucsínót ittunk mind a ketten. Hát ha jó társaság ellen nincs mit tenni! Odakinn még mindig meleg van, lámpák világítják meg az utat, én pedig csendesen sétálok Ell mellett. Egy pillanatra elfordítom a fejem és egy árnyat látok magam mellett elsuhanni. Jaj ne...! Kezdődik! Ell keze után nyúlok és erősen megragadom, majd oda bújok hozzá.
- Baj van? - Kérdi és aggódón pislog le rám.
- Nem, csak szeretem, ha átölelsz! - Felelek mosolyogva.
Nem volt nagy hazugság, csak azt nem mondtam el, hogy már megint tiszta para vagyok. Ellington csak elmosolyodik és magához szorít.

Sikerült úgy lezuhanyoznom, átöltöznöm és fogat mosnom, hogy nem láttam semmi félelmeteset! Azt hiszem ez egyéni rekord! Nagy mosollyal jövök ki a fürdőszobából és Ellingtonhoz lépek aki a kanapén nyomkodja a telefonját.
- Minden oké? - Kérdi és feláll.
- Igen!
- Megvársz vagy szeretnél bejönni? - Ismét csak egy huncut mosoly jelenik meg az arcán.
- Bármilyen csábító az ajánlat, hogy meztelenül lássalak, most kihagyom! Félek, hogy elszaladna veled a ló - Mosolyogva ülök le az egyik fotelba és nyugtatom magam, hogy nem lesz semmi baj.
George és Cheryl lenn vannak a hotel bárjában, tehát ha Ellington elmegy zuhanyozni akkor tök egyedül leszek a nappaliban. Ami azt jelenti, hogy a hülye fantáziám úgy játszhat velem ahogy akar.
- Biztos? Anyuék úgy sem tudják meg és nem fogok semmit sem csinálni! Ne kelljen egyedül lennem! - Ellington kiskutya szemekkel térdel előttem.
- Mm... Nem lesz semmi? - Kérdem.
- Semmi!
- Tuti?
- Tuti!
- Akkor egyre, nehogy még a végén, egyedül kelljen fürdened! - Mosolygok és berángatom a fürdőbe.
Becsukom magunk után az ajtót és neki döntöm Ellingtont majd csókolgatni kezdem. Ell átölel és lassan simogatni kezd én pedig a hajába túrok.
- Azt mondtad nem lesz semmi! - Felelek és újból csókolni kezdem.
- Nem én tehetek róla! Te kezdted!
- Te meg folytatod! - Morgom a csókunkba.

Az ágy melletti órára pillantok. Sötét van, de még így is látom, hogy fél 12. Ell mellettem fekszik, de nem alszik. Tudom. Addig nem akar amíg én el nem alszok. Nagyon édes tőle, de nem hiszem, hogy ezzel meg tudna védeni a rossz álmoktól.
- Lenus... - Motyogja a nevem álmosan.
- Hm?
- Gyere ide! - Mormolja és felül.
- Minek? - Kérdem kínosan nevetve.
- Csak búj ide! - Kéri álmosan, de idegesen.
Vállat vonok, majd lassan Ell ölébe csúszok, aki magához húz és átölel. Lassan dől jobbra, majd balra. Komolyan kezdem úgy érezni magam, mint egy öt éves. De kellemes... Nyugtató...
Hol vagyok?! Ne, ez megint egy álom... De ez más! Nem tudom pontosan miért és miben, de valamiben nagyon más! Ismét egy sötét hely... Elindulok egy random irányba és egy sötétkamrában kötök ki. Rémisztő hangok, meggyötört üvöltések töltik be a kamrát. Egy ajtót pillantok meg. Minden oldalról fal vesz körül, szóval nincs más lehetőség. A szívem egyre gyorsabban kalapál. Tudom, hogy valami olyat fogok látni, amit soha nem akarok. Tudom, hogy az üvöltés Ellingtoné és félek. Legszívesebben itt maradnék, de azzal nem jutok közelebb az ébredéshez. Lassan nyitom az ajtót, ami nyikorog. A kamra falai nedvesek és áporodott a levegő. Legnagyobb meglepetésemre, amikor ajtót nyitok semmi félelmetes nem fogad. Sőt! Egy szép zöld rét, kellemes illatok, virágok, néhány fa. Olyan... Vidám! Mosolyogva lépek egyre beljebb a rétre, ha lehet így fogalmazni. Szivárvány, unikornis, jézusom, hová kerültem! Hirtelen valami szúró fájdalmat érzek a hátamban és összeesek.

- Selena! Fogd fel! Nem kellesz! Mindenkinek jobb lenne, ha meghalnál! Rongy kurva! - Hallom magam fülöl Ellington hangját.

Túl szép volt, hogy igaz legyen... Válaszolnék, de nem tudok. Ell megragadja a hajam és felemeli a fejem.

- Felesleges idő pazarlás vagy Selena... Értsd meg! - Mondja.

Nem... NEM! NEM VAGYOK AZ! Hirtelen mintha visszatért volna belém az élet, kihúzom a kést a hátamból és Ellington szívébe szúrom.

- Hazudsz! HAZUDSZ! Tönkre teszel! - Ordibálom. - Mért csinálod ezt?!

- Selena te... - Mondja rekedtes hangon. - Hogy tehetted?

Meghalt... Jézusom, mit tettem? Megöltem! Mi ütött belém? Miért csináltam? Hogy tehettem ezt? Megőrülök... Megőrültem! Nem vagyok normális... Én... Én... Nem tudom elhinni... Én megöltem Ellingtont!

IX. Rész

Rémülten ülök fel az ágyon. Tiszta izzadság vagyok, és levegő után kapkodva nézek magam mellé. Ellington édesen alszik és olyan mint egy kisfiú. Rápillantok a mellettem lévő órára és még csak fél kettő. Jézusom, de hosszú még az éjjel. Nagyon melegem van, és félek. Nem merek az ablak felé nézni, se mocorogni nagyon, sőt még kitakarózni se. Kezdek olyan lenni mint egy félős ötéves... Még mindig azon gondolkodom, hogy mit láttam a fürdőszobában és miért álmodok ilyeneket mióta megérkeztünk. Azt hiszem a telefonomon van ilyen álom fejtő alkalmazás, amit nem is tudom miért tettem rá, csak olyan jópofának tűnt és úgy voltam vele, hogy egyszer még jól jöhet. Az ágyon görnyedve Ellingtonra nézek, aki még alszik, és mintha órák teltek volna el, de csak 3 perc. Vajon ha elkezdek világítani a telefonommal Ell felébred? Azt nagyon nem akarom... Próba szerencse! A telefonomért nyúlok és megnyitom az álomfejtő alkalmazást. Hm... Mi volt mind a két álomban...? Vér! A "kulcsszó" mezőbe bepötyögöm, hogy vér és máris kidobja, a jelentését. Hú, de hosszú, így telón:
A szenvedély és a kegyetlenség szimbóluma, gyakran szexuális jelentéssel is bír.
Ha te vérzel: önsanyargatás, bűntudat, önsajnálat, másoknak mindig a problémáidról fecsegsz, sértődékenység;
Havi vérzés: a terhességgel kapcsolatos vegyes érzelmek, az attól való félelem.
Vérző embert látni:
        - Ha ellenséged: hát hasonlókat kívánnál neki, örömmel töltene el ha így látnád.
        - Ha számodra kedves ember vérzik: félted őt valamitől, esetleg betegség jele.
Vérfolt: bűntudat, kellemetlen emlék.Hm... Az első álomban Ell vérzett, tehát féltem... Ez azt hiszem nem meglepő, hisz szeretem és nem akarom, hogy baja essen. A másik álmomban pedig volt vérfolt... Nem is kevés. Kellemetlen emlék... Valószínűleg az kesz az, mert Ell nem keveset juttatott eszembe. Vajon a halál mit jelenthet? Kitörlöm a vér szó és beírom, hogy halál. Türelmetlenül görnyedek a telefonom felett és várom a megoldást, amit meg is kapok.
Régi magyarázat: Szerencse, hosszú élet. Valaki az utadban áll egy vágyad megvalósításában, úgy érzet gátolva vagy.
Ha meghalsz álmodban: Egy életszakasz lezárása; az élethez és dolgokhoz való hozzáállásod képes vagy megváltoztatni.
Családtag haláláról álmodni: Ha ő kedves neked: önzés és önbizalomhiány, félsz hogy az életben egyedül nem boldogulsz, támogatásra van szükséged, félsz hogy elveszíted a kapaszkodót.
Ismeretlen személy, ha szemed láttára meghal: Ellenséged ármánykodásai ellen védett vagy.
A Halál (csuklyás): megszabadulsz egy problémától.
A Halál, ha táncra kér: érzelmeid csitulása.
Haláltánc: kiközösítettség érzése; beilleszkedési nehézségek; jó értelemben vett érzékenység, finomság. 
Ha úgy vesszük tényleg lezártam egy szakaszt az életemben amikor azt mondtam Ellnek, hogy én is szeretem, de önző és önbizalom hiányos lennék? Azt hiszem erre még visszatérek. Halál? Az az alak vajon a halál személye volt, vagy csak egy valaki? Minden esetre most épp nincs problémám, azon kívül, hogy félek és megsülök. Talán megnézem még a gyilkosság jelentését. Ez eddig elég zavaros, akkor miért ne zavarjuk össze még jobban? Beírom a halál helyére, hogy gyilkosság, de a rémülettől kiesik a telefon a kezemből. Ha Ell alszik akkor, most ki simogatja a hátam?! Nagyot nyelek. Nem merek megfordulni.
- Mi a baj? Miért nem alszol drága? - Mély, rekedt, álmos hang szól hozzám, majd Ell mocorogni kezd. Jézus, de megijedtem! - Mit csinálsz te ilyen későn?
- S... Semmit... - motyogom. 
Ellington felül és szó nélkül kiveszi az ölemből a telefont. Basszus, ha meglátja, rá fog jönni, hogy félek! A telefon után nyúlok és megpróbálom kikapni Ell kezéből, de elrántja és az ölébe esek. Ő rákönyököl a hátamra, hogy véletlen se tudjak megfordulni.
- Ell figyi... Ő... Ez nem azt jelenti, hogy...
- Mi? Gyilkosság az álomban: saját indulataidtól félsz, sőt néha rettegsz. Minél nagyobb a félelmed, annál inkább csak az álomban juthat kifejezésre. Selena? Ez mi? - Szakít félbe.
- Semmi! Add vissza a telóm! - A telefon után nyúlok, de Ell elrántja és az ölébe esek.
- Sell? Miért nézegeted azt, hogy a gyilkosság mit jelent az álomban, hajnali 2-kor?
- Mert rájöttem, hogy álomfejtő akarok lenni! Kérem a telefont!
- Akkor máshogy kérdem... Miért nem alszol, te hajnali, 2-kor? - Kérdi kómásan, de kíváncsian.
- Mert a lábadon fekszem... Vissza kaphatnám a telefonom?
- Nem! - Ell kikapcsolja a telefonom és leteszi az éjjeli szekrényre. - Megint sikerült kiverned az álmot a szememből...Csak három napja vagyunk itt, de abból kétszer sikerült felébresztened... Megint rosszat álmodtál? - Idegesnek tűnik, annak ellenére, hogy még hallatszik, hogy álmos.
Bólintok. Ellington feljebb csusszan az ágyon és neki dől a falnak. Ölébe emel és szorosan átölel.
- Hallgatlak!
Vonakodva, de elmesélem Ellingtonnak az álmom és, hogy mit nyomkodtam a telefonomon. Kicsit fura ez az egész, így ahogy van. Sose mondtam el, senkinek sem, hogy mit álmodtam legyen az akármilyen rémes is. Azt meg még mindig szoknom kell, hogy Ell már nem csak a barátja ként bánik velem, és még mindig szörnyen furcsa, hogy egy ölelésben amit kapok tőle, mennyi érzelem van. Pedig én minden vagyok csak érzelgős nem. Ellington türelmesen hallgatja azt a sok butaságot ami elhagyja a számat, csodálkozom, hogy még nem nevetett ki. Lehet, hogy elaludt miközben beszéltem? Nem, mert elkezdett simogatni. Mikor abba hagyom a beszédet Ell lepillant rám és megpuszil.
- Ennyi lenne? - Kérdi.
- Ennyire emlékszem.
- Tehát ha jól értem... Az első rémálmodban futottál a nagy semmiben és vérben lépkedtél, majd megtaláltad a hullám, ordítottál egy sort és felébredtél, a mostaniban pedig először a szobában voltál és az elől a szellem elől menekültél akit láttál a fürdőben és megint a nagy semmiben kötöttél ki aztán egy elmegyógyintézetbe értél ahol bementél egy szobába és ott voltak a szeretteid holtan aztán felbukkantam és kinyírtalak, miközben mindenki azt mondta, hogy "te tetted" és még le is kurváztalak? - Kérdez vissza.
- Tömören igen...
- Csini kis kurva lennél! - Nem kell látnom, tudom, hogy vigyorog. - Egyébként mit is mondtál, mi volt a szoba szám?
- Azt hiszem 666... Miért?
- Mond te magadnál vagy? Hogy mehetsz be egy szobába, aminek a száma 666? Te még álmodban sem használod az eszed? - Ell felháborodva kérdezget. Ugyan honnan kellett volna tudnom, hogy nem mehetek be szobába amin rajta van a 666? Mi van ebben a számban?
- Ő... Mögülem is hangok, előlem is hangok, mellettem pedig egy szoba... Te mit csináltál volna? - Kérdek vissza.
- Khm... Én nem álmodok ilyen hülyeségeket...Vagy ha mégis, én inkább kiugrok egy ablakon mintsem, hogy bemenjek egy olyan szobába amin a sátán szám van! Csak, hogy felfogd, az a 666... - Felel.
Ó. Így már minden világos. Legközelebb képzelek egy ablakot és kiugrok rajta, bár a végeredmény, akkor is az lesz, hogy meghalok...
- Kávézni akarok... - Mondom.
- Mi? Ez hogy jön ide? - Kérdi zavartan Ell cica.
Hm... Ell cica... Ez aranyos...
- Hát sehogy... Csak azt mondják, hogy az olasz kapucsínónál nincs jobb és most rájöttem, hogy olyat akarok inni!
- Reggel veszek neked egyet, jó? - Kérdi Ell és a hajamba csókol.
Válaszképpen közelebb bújok hozzá. Milyen furcsa... Még mindig... Nehéz ezt megszokni. Nem azt, hogy Ellingtont szeretem, hanem azt, hogy ő ezt viszonozza és ez már több mint közeli barátság. Igazi... Szerelem... Olaszországi szerelem. Jézusom, mindjárt hányok a saját gondolataimtól. Bleh...

- Selena! Ellington! Mikor szándékoztok kimászni az ágyból? - Kiabál Cheryl.
Lassan kinyitom a szemem és Ellt pillantom meg. Fejé lehajtva ül fölöttem és még alszik. A faliórára pillantok és látom, hogy 5 perc múlva dél. Óvatosan közelebb csúszok Ellingtonhoz és finoman megcsókolom.
- Cica! Ébredj! - Suttogom és ismét megcsókolom.
Ell, elkezd mocorogni, és miközben egy nagyot sóhajt jó erősen magához szorít, majd lekukucskál rám.
- Jó reggelt Sellyke! - Mosolyog és homlokon csókol.
- Reggel? Dél van életem!
- Ellington! Selena! Ki az ágyból és menjetek le fürdeni! - Ront be Cheryl. - Aranyosak vagytok, de itt vagyunk már 4. napja és még fogadni merek, hogy nem is fürödtetek...
- Anya, Selena hogy fürödjön? A sós víz nem tesz jót a lábának... - Morogja Ell.
- Igazából szerintem semmi baja, szóval, ha akarsz lemehetünk! - Mosolygok.
- Helyes! Menjetek! - Mondja Cheryl és kimegy.

Odakinn csodás az idő, jó meleg van és kéz a kézben sétálunk Ellingtonnal.
- Na gyere, te csajszi! - Mondja Ell és berángat a tengerbe.

A víz először iszonyú hideg, de kezdem megszokni. Nagyjából a derekamig ér, amikor Ellington megáll.

- Na? Mersz beljebb menni? - Vigyorog.

- Ugyan Ell...A kérdés az, hogy te mersz-e annyira bemenni mint én! - Felelek pimaszul mosolyogva.

 Ellingtont addig rángatom amíg a víz nekem nagyjából a mellemig ér, neki viszont csak a szegcsontjáig. Pf... Jellemző, egy fejjel magasabb... Amikor engem ellep a víz ő még mindig kap levegőt... Ellington lassan a derekamra csúsztatja a kezét és közelebb húz magához. 

- Na? Ennyi? - Kérdi mosolyogva.
- Egyenlőre igen!

Ellington finoman csókolgat és magához szorít. Végi simítja a hátam egészen le a combomig és kicsit megemel, én pedig a lábamat, a dereka köré rakom. Ell egyik kezével a hátamat fogja, a másikkal pedig a hajamba túr, miközben én átkarolom.
- Szeretlek! - Motyogja és ismét megcsókol!
Ell lassan lekezd hátra dőlni. Azt hittem, hogy csak kicsit, de nem. Egyenesen bele a tengerbe. Jézusom, nem kapok levegőt, és Ell nem enged el! Meg... Fulladok! Lenyeltem egy csomó sós vizet és csak köhögök a víz alatt, a szememet csípi a sós tenger és nekem levegő kell!

Sziasztok! Ezer bocsánat, hogy ilyen rövid lett, de sok volt a dolgom, és sajnos az Augusztusom elég zsúfolt lesz, de igyekszem sűrűbben hozni a részeket! :) Komiba írjátok meg, hogy olyan gáz lett-e mint gondolom, vagy csak kicsit, és ha érdekel titeket a többi rész is iratkozzatok fel!

A következő részig, sziasztok! :*

VIII. Rész

Lassan két órája csatangolunk és Olaszország egészen magával ragad. Az út mellett hatalmas fák, szépen díszített parkok, teljesen festői látvány! Szokás szerint nem figyelek az orrom elé, annyira elmélyülök a mellettünk lévő csodaszép parkban. Bamba gondolkodásomat egy hangos éles hang szakítja meg. Én lassan oldalra nézek és csak akkor tűnik fel, hogy az út közepén állok és egy kocsi nagy sebességgel száguld felém. Nagyon szeretnék ellépni, de nem megy. Nem bírok megmozdulni. Annyira megijedtem, hogy minden egyes porcikám lebénult. Ennyi volt? Azt hiszem... De nem akarok meghalni! Fiatal vagyok! Mozdulj már láb! Kiabálok! Nem... Nem megy... Nem jön ki hang a torkomon... Elakadt a lélegzetem és meg se tudok nyekkenni... Akkor ennyi! Oh, istenem, könyörgöm, ne hagyd, hogy meghalljak! Már homályosan látom a kocsit ami lassít, de ha nem mozdulok elüt. Nem hallok semmit, olyan mintha megszűnt volna minden körülöttem, a látásom homályos, csak a kocsit látom tisztán és nagyon jól tudom, hogy ugranom kell. Hirtelen egy hatalmas rántásra leszek figyelmes és minden elsötétedik! Azt hiszem elestem... Vagy elütöttek? Meghaltam? Azt hiszem lélegzek...
- Meghaltam? - suttogom remegő hanggal.
- Elestél... De közel jártál a halálhoz! - Hallom Ellington édes hangját.
Lassan kinyitom a szemem és azt látom, hogy Ellington karjaiban fekszem, a földön, körülöttünk rémült járókelőr és Ell szülei.
- Dio mio! Stai bene? Ti sei fatto male? Mi dispiace! Devo chiamare un dottore? - Hallok egy női hangot.Ell felül és vele együtt én is. Körülöttünk rengeteg ember, előttünk a kocsi, ami majdnem elütött és egy nagyon ideges olasz nő. Szóka hosszú hajú és rémülten magyaráz valamit.
- Sajnálom, nem értem tisztán! Elismételné, lassan? - Kérdem, de rájövök, hogy valószínűleg nem érti. - Mi dispiace, non vedo chiaramente! Ripeti lentamente?
A nő arcán egy kis megnyugvás látszódott és közelebb lépve lassan megismételte a kérdéseket. Azt kérdi, jól vagyok-e, megsérültem-e és szükségem van-e orvosra. Meg, hogy nagyon sajnálja, az ő hibája. A félelmen kívül nem történt semmi baj, hála a jó égnek és Ellingtonnak. Elmondtam a nőnek, hogy semmi bajom, csak megrémültem és elnézést kértem, mert az én hibám is. A tömeg lassan eloszlik, néhányan oda jönnek és közlik Ellingtonnal, hogy egy hős és a semmiből felbukkan két rendőr. Nem hinném, hogy velük szót értenék, szóval ezt inkább olyasvalakire hagyom aki profibb. George odamegy a rendőrökhöz, Cheryl pedig letérdel mellénk.
- Minden rendben? - Kérdi rémülten.
- Igen! Minden rendben, csak nagyon megijedtem... Azt hiszem, ha Ell nem lett volna és már rég az aszfalton feküdnék! Ezt hogy hálálom meg neked...? - Sóhajtok és Ellingtonra nézek. - Sokkal tartozom... Nagyon...
- Mivel tartozol te neki? Vagyis miért? - Cheryl zavarodottan néz rám.
- Eljött velem vásárolni, visszahozott a tengerpartról amikor beleléptem abba a hülye kagylóba, kimentett a pedofiltól és most se hagyta, hogy meghaljak... Tényleg sokkal tartozok neki! Köszönöm! - Mondom és megölelem Ellt.
- Van mit! - Értetlenül nézek rá mire elmosolyodik. - Tudod jól mit akarok!
Ártatlanul pislogok fel rá, mire ő homlokon csókol és feláll, majd a kezét nyújtja és segít nekem.
- Anya, azt hiszem, jobb lenne, ha mi most vissza mennénk mielőtt Sellt elüti egy busz! - Mondja Elington.
- Rendben! Szerintem lassan mi is elindulunk visszafelé! - Felel Cheryl. - Te meg vigyázz magadra!
Kedvesen mosolyog én pedig bólintok és elindulunk visszafelé. Ellington kicsit idegesnek tűnik... egész úton meg se szólalt, csak meredten bámult maga elé, és jó erősen a kezemet szorította. Amikor beléptünk a hotelbe, tekintetét a földre szegezte és gyors léptekkel berángatott a szobánkba. Miért ilyen ideges? Odarángat a kanapéhoz és leül, én pedig mellé.
- Mi a baj? - Kérdem.
- Látom egy pillanatra se lehet elengedi a kezed... Jobban is figyelhettél volna! Mi van, ha nem figyelek és elütnek? Istenem, Selena, azt hinné az ember, hogy egy ekkora lány tud magára vigyázni és nem kell fogni a kezét mint egy ötévesnek! Szoktál te gondolkozni? Egy tök idegen helyen vagy, igazán odafigyelhetnél, mit csinálsz! Elsoroltad, hogy már nem egyszer segítettem neked, és nagyon szívesen tettem, de értsd meg, hogy nem biztos, hogy mindenre időben fogok tudni reagálni! Ha most nem nézek véletlen rád, akkor az aszfaltról vakarna össze hullaszállító... - Én tátott szájjal hallgatom Ellingtont, aki úgy leszid, ahogy anyám se szokott.
Jézusom, olyan mintha meghaltam volna! Nem értem mire ez a nagy dühroham. Élek és virulok, tudok vigyázni magamra és nem vagyok már kisgyerek. Szerintem már 10 perce csak szid, mint a bokrot, mászkál előttem, én pedig csak figyelem minden mozdulatát. Kicsit szarul esik, mert már nem csak a mostani miatt szid, hanem az összes hülyeség miatt amit csináltam... Tényleg, már olyanokat hoz fel, hogy azok már nagyon fájnak... Balesetek, amikről nem is én tehetek, fiú gondok, régi kapcsolatok és ez már nem ahhoz a dologhoz tartozik, hogy kicsit le kell szidni mert figyelmetlen vagyok, hanem ez már amolyan szedjük-elő-az-összes-baklövésed-és-vágjuk-a-képedbe dolog. Ahogy előbukkannak a régi emlékek, összeszorul a szívem mert az emlékképekkel együtt nagyon jól emlékszek az érzésekre is és nagyon fáj ahogy kiabálva emlegeti.
- Kérlek, hagyd abba... - Motyogom halkan, lehajtott fejjel, de meg se hallja. - Ellington kérlek!
Egészen addig bírom ezt az egész szidást, míg Ell, meg nem említ egy régen történt komoly balesetet. Amikor 13 éves voltam anyu kórházba került egy autóbaleset miatt és amikor megtudtam ész nélkül rohantam a kórházba és pár centin múlott, hogy elüssön a vonat. Ell rántott vissza, mert tőlük rohantam el és ő is jött velem. Ha nem lett volna ott szerintem kiugrok a vonat elé. Ahogy beugranak a képek, és hallom ahogy Ell emlegeti azt a napot... A kezem ökölbe szorul, a fejem lehajtom, a hajam az arcomba lóg és könnyek szöknek a szemembe.
- Kérlek... Kérlek, hagyd abba... - Suttogom és a könnyeim az ölembe hullanak. - Nagyon szépen kérlek... Ne fojtasd...
Ellington megáll. Abba hagyja. Felpillantok és látom, hogy döbbenten mered rám, szája tátva, szemei elkerekedtek. Letörlöm az arcomról a könnyeket és folytatom, amit akartam mondani.
- Tudom nem vagyok tökéletes, gyerekes tudok lenni, követek el hibákat... Elég sokat... Megesik, hogy figyelni kell rám, előfordul, hogy bajba kerülök, de csak egy ember vagyok! Nem vagyok tökéletes! És... És... Én ezt nagyon sajnálom! Tudom, mindig azt mondtam, hogy a tökéletest érdemled, de az nem én vagyok és sajnálom! 
Nem bírok tovább beszélni. Elmegy a hangom és sűrűn záporozni kezdenek a könnyeim. Arcom a kezembe temetem és próbálok megnyugodni, de nem megy. Rá se merek nézni Ellingtonra. Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy egyáltalán nem érdemlem meg. Hirtelen karokat érzek magam körül és amikor kinyitom a szemem Ellingont látom. Erősen magához szorít, nyakamon érzem minden lélegzetvételét és amikor megpuszil a gyomrom görcsbe rándul. Orrommal megcsikizem a nyakát, szipogok egy kicsit és leteszem a fejem a vállára. 
- Sajnálom! - Suttogom. 
Ellington leül mellém és odahúz magához. Átölel és letörli a könnyeket az arcomról.
- Nincs mit sajnálnod! Én kérek elnézést... Nem azt akartam elérni, hogy szarul érezd magad csak nagyon megijedtem... - Motyogja miközben a karomat simogatja.
- Megijedtél? Mitől?
- Az ég szerelmére Selena! Majdnem meghaltál! Nagyon közel voltam ahhoz, hogy örökre elveszítselek... - Egy pillanat után folytatja. - Hogy van a lábad?
- Még megvan és én is szeretlek! - Felelem és a mellkasára hajtom a fejem.
Ell lassan simogatja a karom és szótlanul ülünk. Igyekszem megnyugodni, de még mindig szipogok egy picit.
Azért örülök, hogy ennyire nem akar elveszít, még ha fáj is, de legalább félt annyira, hogy leszidjon.
- Veled még a csöndben ücsörgést is élvezem! - Motyogom halkan.
- Annak örülök! Veled ellentétben én unatkozom... - Morogja.
- Hát... Akarsz beszélgetni?
- Miről? - Ell mintha kicsit meglepődött volna. Ki gondolta volna, hogy én is társas lény vagyok és kell a beszélgetés nekem is?
- Hát... Például mesélhetnél róla!
- Róla? Kiről róla? 
- Tudod, a lányról akivel először lefeküdtél! Milyen a kis-csaj? Ismerem? - Kérdem mosolyogva.
- Jaj Selena! Nem kis-csaj, hanem nagylány, idősebb volt nálam, 19 és fél éves. Nem hinném, hogy ismered...
- Hogy hívják?
- Natalia Rose
Én döbbenten pislogok fel Ellingtonra. Olyan ismerős a neve...
- Öm... Kb. 10 centivel magasabb mint én, szőke hosszú haja van, zöld szeme, hülyén nevet és tiszta modell alkat? - Érdeklődök.
- Igen... És pont olyan édes kis orra van mint a tiéd! - Ell mutatóujjával az orromhoz ér én meg behunyom a szemem. - Olyan vagy mint egy kiscica! De honnan, tudod, hogy néz ki Nati?
- Hm... Talán ismerem... - Felelek.
- Komolyan? Honnan?
- Mielőtt anyám és apu összejöttek, apámnak volt egy másik felesége és abból a házasságból lett Nati, csak miután elváltak, Nati az anyja vezetéknevét vette át... Gyakorlatilag, te először a féltestvéremmel feküdtél le... - Felelek.
Ellington szó szerint hó fehér lesz, szeme elkerekedik, szája tátva marad. Olyan mint aki szellemet lát. Vesz levegőt? Ellington lélegezz! Hirtelen, vissza tér belé a szín, szemét becsukja és elmosolyodik.
- Remélem, te is olyan tehetséges vagy mint ő! Szeretlek! - Mondja s homlokon puszil.
- Én is téged!
Alighogy kimondom hatalmas csörömpölésre leszünk figyelmesek a szobánkból.
- Te is hallottad? - Ugrok fel Ellington karjaiból.
- Wow, Selly cica, neked mióta van ilyen jó segged? - Mondja Ell és lazán végigtaperol.
- Ellington... - Morgom idegesen és Ell leveszi rólam a kezét. - Köszönöm!
- Bocsi, de egyébként én is hallottam...
Ellingtonnal lassan közelebb sétálunk az ajtóhoz. Nekem már épp a kilincsen van a kezem amikor ajtó nyílást hallunk.
- Sziasztok! - Kiabál Cheryl.
Ellingtonnal felkiáltunk, az ijedtségtől.
- Mi az? Olyanok vagytok mint akik rosszat csináltak. - Mondja George.
- Mi? Nem... Csak megijedtünk... - Felelek.

Este felé, olyan fél 10 körül már lezuhanyoztam és a tükör előtt állva a fogamat mostam. Hm... Nagyon szexin tudok fogat mosni, az tuti. Egy pillanatra letekintek és amikor vissza nézek, mintha egy sötét árny alak lett volna mögöttem. A fogkefe kiesik a kezemből, bele a mosdóba én pedig rémülten megfordulok, de sehol senki. Gyorsan végzek a fogmosással és kirohanok a fürdőszobából, be az Ellel közös szobánkba. Ellington pizsamagatyában az ágyon fekszik, képregényt olvas és közben szól a TV. A függönyök ki vannak húzva, fény alig van a szobába csak annyi amennyit a kislámpa ad az ágy mellett és a TV fénye, de még abban is sötét van.
- Baj van csajszi? - Kérdi.
Megrázom a fejem és lefekszem mellé. Ellington tovább olvassa a képregényét én pedig odamászok mellé és átölelem.
- Biztos minden rendben? Olyan... Rémültnek tűnsz! - Leteszi a képregényt és rám néz.
- Igen, csak fáradt vagyok... - Motyogom.
Ell leteszi a képregényét a földre, majd a távirányítóért nyúl és lekapcsolja a TV-t, aztán a lámpát. Magunkra húzza a takarót, oldalra fordul és átölel.
- Akkor aludj! - Mondja nyugodt, kicsit fáradt hangon.
Oh, ha tudnék... Egyszerűen annyira... Olyan ijesztő ez a sötét. Viszont nagyon fáradt vagyok... Egy pillanatra az ablakra pillantok, nem is tudom miért, de amikor oda nézek, mintha egy sötét fickó bámulna vissza rám. Én rémülten felülök és zihálva a kislámpa felé nyúlok de nem tudom felkapcsolni. Rémülten kapcsolgatom, de semmi. Ellington felé fordulok de nincs mellettem. Ne! Ez megint álom? Nem... Nem emlékszem, hogy elaludtam volna... Az alak az ablakból elindul az ajtó felé én pedig oda rohanok és mielőtt oda érne bezárom az ajtót. Nyugodtan nekidőlök az ajtónak aztán egy nagy sóhaj kíséretében megfordulok. Mögöttem nagy sötétség, előttem pedig az a fickó aki az ablakból nézett rám. Minden eltűnt körülöttem, sehol semmi és senki... A levegő szörnyen lehűlt, és ismét vérszag terjeng a levegőbe. Ne! Nem akarom! A sötét alak lassú léptekkel felém indul én pedig elrohanok. Nem látok semmit, nem hallok semmit, csak érzem a hideget és a vér szagot. Mi van, ha utol ér az a fickó? Megöl? Ha tovább rohanok, megint Ellingtonra bukkanok? Nem... Ez most teljesen más... Amikor egy házszerűségbe érek megállok. Ez olyan mint... Ne! Ez olyan mint egy elhagyatott elmegyógyintézet. Feladat? Kijutni! Miért? Vagy kijutok, vagy meghalok! Tudom! Először lassan lépkedek a folyosón. A vérszagot felváltja a fertőtlenítő és a rohadt hús szaga. A falon szakadt tapéták, a padló hideg és néhol vérfoltok vannak. A folyosó vége ketté ágazik, mind a két irány vége sötétség. Nagy csörömpölést hallok magam mögül és elkezdek rohanni. Jobbra... Rossz döntés! Rájöttem amikor hörgésre lettem figyelmes és magam mögül lépteket hallottam. Mellettem egy fehér ajtó, rajta 666-os számmal. Veszteni valóm nincs, berohanok és becsapom az ajtót. Mikor megfordulok rosszul leszek. Erős vér és rohadt hús szag fogad, de a látvány mindent visz. Anyu és apu egymás mellett lógnak, felakasztva holtan. Joe bácsi, a nagybácsikám a mellkasában egy késsel ül egy székben, Cheryl és Geroge, por és hamu... Nem tudom, hogy honnan szedem, hogy ők azok, csak tudom... A nagyszüleim, unokatestvéreim és barátaim egy szobában, holtan...
- Selena... SELENA! Te tetted ezt! Miattad haltak meg! - Hallok egy hangok.
- Te voltál lányom! - Mondja anyám, akiről azt hittem halott.
A szobában lévő holtak bár nem mozdulnak, de mind engem hibáztatnak a haláluk miatt. Ne! Nem én voltam! Nem én tettem! Ártatlan vagyok! Esküszöm! Nekem csak annyi kell, hogy megint Ellington mellett feküdjek az ágyban! Apropó, hol van Ell? A választ sajnos hamar megkapom, ugyanis hallom, hogy kinyílik magam mögött az ajtó és Ellington lép be rajta. Tiszta vér és karcolás, seb. De él!
- Te... - suttogja miközben lehajtott fejjel felém jön. - Te... Te tetted!
Ellington a falhoz nyúl amiben egy kés van és azt kihúzza.
- Te tetted te mocskos ribanc! Te ölted meg őket! - Ordít rám és felém rohan. 
Egyszerűen annyira eluralkodott rajtam a félelem, hogy mozdulni nem bírtam. Magam mögött a holtak még mindig engem hibáztattak és Ell felemelte a kést. Ne tedd! nem én voltam! Hiába... Nem jön ki hang a torkomon... Nem bírok mozdulni, csak látom és hallom mi történik, de mielőtt Ell ide érne hozzám ismét sötétség lesz, de a hangok nem szűnnek meg.
- Dögölj meg! - Kiált Ellington és a szívembe szúrja a kést.
Ah! Ez fáj! Már a földön fekszem, nem látok, nem érzek szagokat, nem tudnám megmondani, min fekszek, minden érzékem oda, a hallásomon kívül. Hallom a vádló hangokat, és már azt is ordítják, hogy megérdemeltem.
- Jegyezd meg! Egy rohadt kurva vagy és megérdemelted azután amit tettél! Rohadj meg!
Ez Ellington hangja! Nem! Miért? Mér? MIÉRT? Mit tettem? Ellington kérlek! Én szeretlek...

Visszatértem! :) Remélem tetszett a rész és remélem, hogy komiztok, pipáltok sokat, sokan :) Remélem a nyár többi részében tudok lenni és ha esetleg nagyon rövid részeket hoznék, sajnálom, de az írás mellett tanulnom kell :/ További szép estét/napot!Jó szórakozást! :)
Em :*

Kis szünet jön... I feel :/

Sziasztok! 
Sajnálom, hogy nem hoztam múlt héten az új részt, és most se fogom :(
Minden kedves olvasómtól szeretnék elnézést kérni, de egy huzamosabb időre valószínűleg el fogok tűnni. Kell egy kis idő, gyűjtenem kell ihletet, a bloghoz, mert már két hete próbálok valamit írni, de még mindig csak másfél mondat van meg... Ha szeretnétek nagyon szívesen kiteszem, de nem hinném, hogy annyira érdekes lenne... Igaz, megtehetném, hogy addig ülök és agyalok amíg össze nem hozok valamit, de nem teszem! Nem azért mert azt szeretném, hogy ne olvassátok a blogom, mert én nagyon örülök annak, hogy van olyan ember akit érdekel mit írok, és szereti, hanem azért, mert ha erőltetem abból jó sosem lesz és gondolom olyan rész meg nem érdekel senkit, ami olyan semmilyen. Nem áll szándékomban egész nyárra eltűnni, vissza fogok jönni, amint lesz ihletem! 
Zárásképpen, egy angol írótól idéznék, amit úgy érzem, nagyon igaz!: 
"Amikor a fül soha nem hall dicséretet, a szív egy idő után elveszíti a késztetést a próbálkozásra." - Rob Parsons. 
Megértéseteket köszönöm, és jó nyarat mindenkinek!

Közérdekű és bocsánat!

Sziasztok!!
Elsősorban bocsánatot szeretnék kérni, hogy szombaton nem volt új rész. Mentségemre szóljon, hogy szombaton sikeresen elballagtam volt sírás (a nevetéstől) meg búcsúzkodás meg minden érzelgős dolog (pfúj). Ezen kívül olyan vendégeim voltam akiknek nem tudtam azt mondani, hogy menj a fenébe, mert nem látom őket minden nap és most jó volt velük beszélgetni.
Másodszor pedig szeretném elmondani, hogy sajnálatos módon az mostani héten se lesz rész mert én táborban vagyok és non-stop táncolok és - Rocky mondaná - Dancing out my pants :) Oké inkább a cipőmet táncolom szét és a gatyámban maradok! Mondjuk az se jobb mert nem volt a legolcsóbb és anya megnyúzna ha tönkretenném... Hm... Ezen még gondolkozok... Szóval kérlek nézzétek el nekem, hogy most szombaton se lesz új rész, de azt nem nagyon tolerálná a tanárom, ha miközben épp a Move-ra kéne táncolni én a telefonomon pötyörészem, hogy Lena meg akarja etetni Ellt fagyival, de a fagyi leesik a kanálról és Elington gatyáján landol és miután letörlik olyan mintha bepisilt volna. :D Tudom, hogy este nap végén is írhatnám tovább a blogot, hogy meglegyen szombatra, de azét nem akarom mert hulla fáradt leszek és ha elkezdem a telómon pötyörészni a blogot akkor a vége az lesz, hogy még hajnali háromkor is azt írom és egyrészt valami iszonyatosan rossz munkát fogok kiadni a kezemből, másrészt annyira fáradt leszek, hogy nemhogy a hip-hop nem fog menni de még a macarena se és ha már ott vagyok akkor azt a 2-3 perces számot 100%-osan profin meg szeretném tanulni, ami nem gyerek játék, de meg fogom csinálni! (mert én egy nagyon profi táncos vagyok!! Vagy nem ;) :D). Egyébként már elkezdtem a részt, de félkész illetve összecsapott kvázi sz*r munkát nem adok ki a kezemből mert abban nincs semmi csak úgy van ott a nagy semmiben és hót unalmas :)
Remélem megértitek.
Köszönöm a megértéseteket, és amit megleszek megígérem, hogy hozom az új részt!
Kellemes hetet mindenkinek!

VII. Rész

- ELLINGTON!! - Kiáltom el magam és ismét az ágyamban ülök.
Ellington mellettem fekszik, egyik keze a combomon és lassan felébred a kiabálásomra. Rám pislog majd behunyja a szemét. Kezét a hasamra csúsztat és vissza fektet.
- Mi a baj? - Kérdi álmos, mély, rekedtes hangon.
Válaszképp felé fordulok és amennyire közel csak lehet oda bújok hozzá.
- Szeretlek! - Motyogom.
Ellington kinyújtja azt a kezét ami a feje alatt volt és közelebb húz. Egyik keze a hajamat piszkálja, a másik a hátamat simogatja. Olyan jó érzés ahogy hozzám ér.
- Rosszat álmodtál tündérke?
Bólogatok mire kapok egy puszit a fejemre és felnézek rá. Ell álmos fejjel visszanéz rám majd elenged és kinyújtózkodik.
- Mennyi az idő? - kérdi és a telójára néz.
A telefon fénye vakítóan erős. Nem is értem, hogy láthat bármit is.
- Fél 5 - Mondja. - Te meg kiverted az álmot a szememből...
- S... Sajnálom... Nem... Nem állt szándékomban... - dadogok.
Ell kiismerhetetlen pillantást vet rám, majd elmosolyodik.
- Nem gond, de ha már felébresztettél, csinálhatnánk valamit, amivel elütjük az időt reggelig
Huncut mosolya nem tűnik el, közelebb hajol, és csókolni kezd, még mielőtt bármit is reagálhatnék. Miközben nyelvünk édes táncot jár, Ell puha keze bejárja testem minden egyes centijét. Ahogy belefeledkezek a csókunkba egyszerre megszűnik a világ, és csak mi ketten vagyunk. Beletúrok Ellington hajába, aki válaszképp halkan belenyög a csókunkba. Mire észbe kapok, lassan lehámozza rólam a pizsamát, és immár meztelen testemen indul keze újabb felfedező útra. Amikor Ell a számról a nyakamra tér, feltűnik valami.
- Ell… - lihegem. Ell csak a tekintetét emeli rám, de leheletét még mindig a nyakamon érzem – kicsit túlöltözött vagy nem? – kérdem, és óvatosan megrángatom rajta a pólót.
Ell egy pillanatra megemelkedik, és kibújik a pólójából, ami aztán a földön landol. Szeretet teljes pillantással néz le rám, aztán az éjjeli szekrényhez hajol, és kotorászni kezd.
- A francba… - mormogja bosszúsan.
- Mi az? – kérdezem.
- Nincs óvszer…
Hangosan felnyögök… Ezt nem mondhatja komolyan… Épp amikor belelendülünk közli, hogy nincs óvszer… Moment ruined… Mindegy... Vegyük úgy, hogy ez egy jel... Ell egy nagy sóhaj kíséretében visszadől mellém.
- Ha felkelünk TE eljössz velem és veszünk kotont! - Mondja Ell.
- Minek kellek én ahhoz?
- Te tudsz olaszul! Én a múltkor is lekutyáztalak... - Mondja Ell és átölel.
- Nem baj! Megoldod te! Ügyes vagy! - Mondom és odabújok hozzá.
Ellington keresztül nyúl rajtam és visszaadja a pizsim.
- Szerintem gyorsan öltözz vissza, mielőtt anyu bejönne... - Mosolyog.
Én elveszem Elltől a ruhát és visszaveszem majd visszabújok hozzá.
- Melegem van!
- Takarózz ki! - Mondja Ell.
- De ahhoz meg lusta vagyok! - Mondom és lehunyom a szemem.
Érzem ahogy Ellington keze a derekamon van és lassan lecsúszik a combomra egészen a bokámig és lehúzza rólam a takarót. Így egész hideg van. Ellington is kitakarózik és oda húz maga mellé. Lábaink lassan összegabalyodnak miközben Ellington megcsókol. Bennem alig van erő, mintha valami kiszívta volna, így szinte csók közben elalszok.

Reggelinél Cheryl és George nagyon vigyorognak, én és Ell pedig nem értünk semmit.
- Jó nagyot kiabáltál Selena... Mit csinált veled Ellington? - Kérdi George.
- Csak rosszat álmodott, nem kell mindjárt rosszra gondolni! - Felel Ellington.
- Szerintem ezt a segítséged nélkül is el tudtam volna mondani, de köszi!
- Látnotok kellett volna magatokat reggel, olyan aranyosak voltatok! - Mondja Cheryl.
- Anya, ugye nem... - Kezdi Ell mire Cheryl bólint.
Ellington előveszi a telefonját és vadul nyomkodja majd hirtelen megáll és döbbenten nézi a képernyőt.
- Már facebookra is feltetted? - kérdi döbbenten.
- Mit? - kérdem értetlen.
Ell felém fordítja a mobilját amin a reggeli életképünk van. Ez alatt azt értem, hogy Cheryl lefényképezte azt ahogy alszunk és feltöltötte facebookra. Mi?!? Ne! Akkor anyuék is látni fogják és azt nem akarom! Késő... Megjelentek a komik... "Az Selena? Meg Ellington?" kérdi anyu. Nem... Jancsi és Jenő... Komolyan rá kell kérdezned, hogy a saját lányodat látod? Még a kép alatt is az áll, hogy "Mint két kis szerelmes angyal! - Selena Moore és Ellington Ratliff társaságában." Ezek után nem merem felhívni őket.
- Szerintem aranyosak vagytok... - Mondja Cheryl.
- De mint két angyal? - Kérdem.
- Igen, te egy kész kis angyal vagy, de anyu... - nyüszög Ell.
- Hé! Nem is vagyok angyal! - Szakítom félbe Ellingtont.
- De igen! Mindig az én angyalom leszel és nem vagyok hajlandó vitatkozni!! - Felel Ell. - Szóval anya, muszáj volt ez? Szedd le!
- Nem azt mondtad, hogy nem vitatkozol? - Kérdi George.
- Csak Lenával nem mert tudom, hogy igazam van... - Mosolyog Ellington.
- Na jó, azt hiszem én köszönöm a reggelit! Megyek beszélek anyuékkal, hátha nem akadnak ki... - Mondom és felállok.
Ellington megfogja a csuklóm és enyhén ránt egyet rajta, hogy hajoljak oda hozzá.
- Majd mondok neked valamit! Csak szólj, hogy ne felejtsem el - Suttogja.
- Oké - Mondom és bemegyek a telefonomért.
Nah, akkor lássuk... Ez fájdalmas lesz, úgy érzem. Nem is fájdalmas, hanem hosszú. Hosszú és unalmas... Már kicsöng a telefon amikor Ellington lép be és leül mellém. Átölelem és Ell lehajtja a fejét az ölembe. Szabad kezemmel végigsimítom az arcát amikor anyu felveszi a telefont. Én ahogy meghallom anyu hangját felugrok és Ell leborul a földre.
- Hallo?
- Szia anya! - Köszönök.
- Selena? Látom jól elvagytok... - Mondja egyhangúan.
- Anya, figyelj ezt az egészet félreérted! Jó meglehet, hogy kicsit belezúgtam de nem történt semmi! - Magyarázom.
- Értem! Nem is gondoltam, hogy valami nem neked valót csinálsz! Bízok benned Selena! Ha azt mondod nem történt semmi akkor én elhiszem! - Mondja anya.
Miközben anya előadását hallgatom arról, hogy nem szükséges magyarázkodnom eszembe jut, hogy én azt mondtam nekik, hogy nem fekszek le senkivel, ennek ellenére a pillanat hevében majdnem megtettem Ellingtonnal. Pedig ő tényleg bízik bennem. Gondolataimba merülve visszaülök az ágyra. Ahogy nézek ki a fejemből érzem, hogy Ell lassan felhúzza a felsőm és a hasamat kezdi csókolgatni. Én lassan beletúrok a hajába és válaszolok anyának.
- Jó, oké! Bízol bennem! Értem, és köszönöm! Nem fogok vissza élni vele! - Mondom és elmosolyodom.
Olyan jó érzés tölt el. Hallom anyu hangját és tudom, hogy bízik bennem.
- Veletek mi újság? - Kérdem.
- Semmi különös. Jól megvagyunk... Az az igazság, hogy már nagyon hiányzol kicsim! - Mondja anya - Veled mizu? Milyen Olaszország?
- Egyszerűen mesés... - Kezdek bele.
Mindent elmesélek anyunak ami a két napban történt a pedofilon és a kórházon kívül.
- Örülök, hogy jól érzed magad! - Mondja anya de mintha sírna.
- Anya, te sírsz? - Kérdem.
- Nem... - Felel és már biztos vagyok benne, hogy kamuzik. - De nekem mennem kell, ne haragudj! Majd hívlak! Jó légy! - Mondja.
- Oké! Vigyázzatok magatokra! Szia! - Mondom és leteszem.
Hanyatt vágom magam az ágyon és egy nagyot sóhajtok. Ellington fölcsúszik mellém és a könyökére támaszkodva a hajam piszkálja.
- Cicám! - Szólítom meg Ellt.
- Hm?
- Sajnálom, de nem!
- Mit nem? - Kérdi döbbenten.
- Nem fekszek le veled!
- Mi? Miért? Valamit elrontottam? Nem volt jó addig ameddig tartott? Kérlek Lena, mond meg! Miattam? - Kérdi döbbenten és kétségbeesetten Ellington.
- Nem... Magam miatt... Bármennyire is utálom ezt, de még fiatal vagyok... Legalábbis még annak érzem magam! Ne haragudj!
- Hjaj... - sóhajt Ellington. - Nem értem, hogy miért problémázol ezen közel 17 évesen, de nem haragszom! Megértem!
- Köszi! Te vagy a legjobb! - Mondom és megölelem.
- De attól még vehetünk gumit! Ha esetleg meggondolnád magad...
- Nem fogom de ha neked az minden vágyad, akkor felöltözök és mehetünk - Felelem.
- Este is azt mondtad, hogy nem, reggel mégis majdnem megtettük... Még sokat vagyunk itt - Kacsint és megpuszil.
- Lehet... - vonok vállat - De most sipirc! Öltöznék! - Mondom és felállok.
- He? Most miért nem maradhatok? Már láttalak meztelen és az nem zavart! - Mondja kicsit felháborodottan Ellington.
- Az más, meg ez is más! Menj, élvezkedj valami TV műsort bambulva! - Utasítom.
- És ha én előtted akarok élvezkedni? - Kérdi és odajön hozzám.
- Majd, egyszer, talán! - Mosolygok.
- Na figyelj! Ezt szépen levesszük... - Mondja és leveszi a felsőm. - Ez az... Most akkor felvesszük azt! - Folytatja és rám adja a reggel előkészített ruháim közül a melltartóm.
- Ell cica! Tudok öltözködni! - Mosolygok.
- Nem érdekel! - Mondja és rám adja a felsőm. Lassan lehúzza a nadrágom a térdemig majd leültet. - Nem is olyan rossz ez! - Mondja és teljesen lehúzza a nadrágom és rám adja a bugyim.
Egy pillanatra megáll és a hátamra fektet. Finom csókokkal kényeztet miközben a hajába túrok. Ell a derekamat kezdi simogatni és csók közbe nyögök.
- Szeretlek! - Mondja.
- Nekem meg kell a gatyám! - Mosolygok.
- De nem most! - Felel és ismét megcsókol.
- De! Most! - Tolom el magamtól.
- Mi a bajod?
- Semmi, csak szeretném, ha a gatya simulna a bőrömhöz és nem a te bőröd! - Jelentem ki.
- Jó... Mit bánom én... - morogja Ell és lemászik rólam.
Miközben felveszem a gatyám, Ell morcosan mered maga elé. Mintha morogna valamit, de egy szavát se értem. Miután felvettem a nadrágom leülök Ellington mellé aki morgott egyet. Lassan a vállára csúsztatom a kezem, és elkezdem puszilgatni.
- Ne már... Nincs kedvem... - Morogja.
A kezem visszacsúsztatom és a másikat lassan a hasára, a pólója alá. Ellington egy nagyot sóhajt és hátra dől. Felhúzom a pólóját és a hasát kezdem csókolgatni egyre lejjebb mire Ell nagyokat sóhajt. Amikor már a nadrágjánál járok felcsúszok hozzá és megcsókolom. Ellington átölel majd a hajamba túr.
- Szeretlek... Mindennél jobban! - Suttogom és ledőlök mellé.
Ellington a derekamat simogatva pislog le rám én pedig magamhoz ölelem.
- Na mi van? Most mégis akarod? - Kérdi mosolyogva.
Még válaszolni se tudok amikor benyit Cheryl. Ellingtonnal mosolyogva nézünk Cherylre.
- Hm... Lassan már én érzem magam kínosan, hogy itt vagyok felesleges 3. ként és megzavarlak titeket a romantikázásban. - Mondja mosolyogva Cheryl. - Nincs kedvetek elmenni sétálni ameddig nincs nagy meleg?
- O, én megyek! - Ugrok fel de Ellington visszaránt.
- Nem! Te maradsz, én megyek! - Pattan fel, de magamra rántom.
- Marad! - Mondom és a szemébe csúszott tincseket igazgatom.
- Ahj... De menni szeretnék! Te meg gyere velem! - Mondja és felugrik.
- Jézusom! Olyanok vagytok mint a kisgyerekek! Na egy 10 perc múlva mi indulunk! Majd gyertek! - Szól Cheryl és mosolyogva kimegy.
Én Ellingtonra nézek, aki rám pislog és elmosolyodik.
- Na? Megyünk? - Kérdi.
- Ezt nekem kéne kérdezhetném mert én fel vagyok öltözve,de rajtad még mindig csak egy pizsama gatya van!
- Oh, tényleg! Ha anyuék kérdezik azt kell mondanod, hogy úgy került le rólam a felsőm, hogy nagyon melegem volt és lusta voltam felkelni és elrakni, oké?
Én bólintok mire Ell feltápászkodik rólam és felöltözik. Kisétálunk a nappaliba, ahol Cheryl és George már készek indulni.
- Na? Megvagytok? - Kérdi George.
- Én igen! - Felelek.
Ellington csendben bámul maga elé és erőteljesen gondolkozik majd megszólal.
- Én még nem!
- Mi kell még? - Kérdi Cheryl.
Ellington rám mosolyog és megfogja a kezem.
- Jó, megvagyok! Mehetünk! - Mondja vigyorogva.
Ezzel elindulunk sétálni. Ell és én kézen fogva megyünk egymás mellett, Cheryl és George mögött. Hjaj, de jó napnak ígérkezik ez a mai! Nem tudom miért, de tuti az lesz! Ez most egy ilyen női megérzés!

VI. Rész

Nem hiszem el! Hogy történhetett meg már megint? Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy velem van a baj. Jó eddig is tudtam, hogy nem vagyok teljesen normális de azért nem gondoltam, hogy ennyire eszetlen vagyok.Az igazság az, hogy megijedtem... Ellingtontól, meg úgy alapvetően mindentől! Hihetetlen, hogy már aznap összekaptunk amikor idejöttünk aztán meg kiszedett egy pedofil karmai közül és hálából, meg félelemből felpofozom. Na jó... Azt hiszem itt az ideje, hogy abba hagyjam a gondolkodást - amit lássuk be nem túloztam el - és bocsánatot kérjek a viselkedésem miatt. Már épp a kilincshez nyúlok amikor egy régi emlékkép jutott eszembe. Amikor kicsik voltunk nem telt el úgy nyár, hogy ne ettünk volna tejszínhabos cukros epret. Mosolyogva visszaszaladok az ágyhoz és felveszem a telefont. A szobapincért hívom. Nagy nehezen elmakogtam, hogy mit szeretnék és hála istennek megértette. Nem telik el sok idő, épp annyi, hogy elmegyek WC-re és visszaérek a szobába valaki kopogtat s én kinézek az ajtón.
- Mr. Ellington Ratliff? - Kérdezi a pincér.
- Igen, én vagyok! - Felel Ellington.
- Ezt egy kedves ifjú hölgy küldi magának. - Mondja a pincér és a vártnál sokkal jobban kinéző epres tejszínhabos cukros tányért ad át Ellingtonnak.
Őszintén szólva én magam is meglepődtem.
- Nekem? De kicsoda? - Kérdi meglepetten.
- Azt nem mondta csak azt, hogy magának ez semmibe sem kerül szóval eszébe se jusson egy fillért se kiadni érte!
Okos pincér! Ellington vállat von és átveszi az ajándékot.
- Hát, akkor ha találkozik, vagy beszél a lánnyal, kérem mondja meg, hogy nagyon köszönöm. Nagyon aranyos! - Mondja Ell mire a pincér bólint és elköszön.
Ahogy megfordul látszik az arcán az erőteljes töprengés majd elmosolyodik és leteszi a tányért az asztalra. Én vissza szaladok az ágyhoz és a mobilomat nyomkodom. Már megkaptam az SMS-t, hogy levették a kártyámról az eper árát, de nem bánom. Egy halk nyekergésre az ajtó felé nézek. Ellington az. Mosolyog. Mosolya szinte a füléig ér. Lassan idesétál hozzám és megáll mellettem. Édesen pislog rám barna tincsei alól és pedig felkukucskálok rá. Az arcomon még mindig látszik, hogy sajnálom a történteket, de igyekszek viszonozni a mosolyt.
- Szia! - Köszönök neki.
Ell nem válaszol csak kezét az arcomra helyezi és végig simítja. Én egy pillanatra behunyom a szemem és kiélvezem Ell érintését.
- Tudom, hogy te voltál! - Mondja mosolyogva.
- Én mi? - Kérdem lágy hangon.
- Ne játszd meg, hogy nem tudod miről beszélek! Tudod, hogy felismerem, ha hazudsz! Miért? - Kérdi és elguggol mellém.
- Mert megérdemled! - Mondom és magamhoz húzom. Ellington térdre esik én pedig mélyen a szemeibe nézek. - Mert szeretlek! Mert nem akartam! Mert megtettem! Mert sajnálom! - Mondom és megcsókolom.
Ellington a fülemhez hajol.
- Nem haragszom rád! - Suttogja - Mert szerelek! Mert én is megtettem amit nem kellett volna! Mert elszállt velem a ló! És mert sajnálom... - Súgja és megpuszil.
Megfogja a kezem és kivezet a szobából. A nappaliban van egy kanapé, az előtt pedig egy dohányzó asztal amin van a tányér. Ellington int, hogy üljek le és leül mellém, majd felém fordul.
- Szem becsuk! - Utasít, kedvesen.
- Megvan! - mondom.
- Most szépen nyisd ki a szád! Ne félj, nem bántalak! - Mondja.
Egy szó nélkül kinyitom a szám, ahogy Ell kérte. Érzem, hogy  valamit beletett. Hideg és édes.
- Édes... - Mondom és kinyitom a szemem.
- Tudom - Mosolyog Ell - Mert eper!
- Én rád gondoltam!
Ell egy picit elvörösödik.
- Na várj! - Mondom és felállok de Ell visszaránt.
- Nem! Nem kell se villa, se kanál se semmi! Szeretném érezni az ujjaidat a számban! - Mosolyog.
Jó... Először is, ez élete talán egyik legfurább mondata, másodszor pedig... what the f**k?!?! Mióta gondolatolvasó?
- Ööö... Ahogy akarod - Mondom kicsit értetlenül.
Ellington hátra dől és kényelembe helyezi magát. Az igazság az, hogy én szabad kézzel utálok a ragacsos dolgokhoz hozzányúlni, de mindegy... Majd kezet mosok. Ellington arcára kiül az önelégültség miközben azt a kis piros gyümölcsöt eszi. Egyék kezével a derekamat simogatja és láthatóan nagyon élvezi a helyzetet. Az én kezem viszont tiszta nyál és cukor és eper és tejszínhab... De leginkább nyál
- Lenus, te egyáltalán nem eszel? - Kérdi döbbenten.
- Neked vettem nem magamnak... De most ha lehet, meg ha nem akkor is, csukd be a szemed!- Mondom.
- De...
- Nincs de! Csukd be! - Utasítom.
- Oké... - Mondja és becsukja a szemét.
Én óvatosan fölé hajolok, figyelek, hogy ne érjek hozzá és alig pár milliméter választ el minket egymástól.
- Nyisd ki! - Utasítom és amikor kinyitja a szemét a pupillái kitágulnak és meglepődik.
- Bu! - Nevetek majd megcsókolom.
- De lökött vagy! - mosolyog.
- Hasonlítok a pasimra! - Nevetek.
A kis romantikázásunk közepette Ell szájába nyomok egy epret. Még az ölében ülök és ujjam a szájában van amikor George és Cheryl hangosan köszönve lépnek be a nappaliba. A nagy vidámság hirtelen döbbenetté lesz és a két felnőtt tátott szájjal bámul ránk. Én kiugrok Ell öléből és tuti, hogy teljesen vörös vagyok. Velem ellentétben Ell nagyon nyugodtnak tűnik.
- Megkérdezhetem, hogy mi volt ez? - Kérdi döbbenten Cheryl.
- Sell megetetett... Miért? Minek tűnt? - Kérdi nyugodt hangon.
- Önszántából? - Kérdi döbbenten George.
- Igen... Ez ilyen bocsánatkérő cucc... - Motyogom.
- Aha, értem... És ezen kívül még mi volt? - Kérdi Cheryl.
- Vad csókcsaták hada az ágyban, taperolás, vetkőztetés... - Magyarázza Ell mire én vörösebb leszek mint a vér.
- Mi? - Kérdi döbbenten Cheryl és George.
- Csak viccel! Ilyen nem is volt! - Mondom mielőtt Ell megszólalhatna.
- Lena, ide figyelj! Nem fogom a szüleim előtt se visszafogni magam, se titkolni bármit is! - Mondja kicsit idegesen, majd a szülei felé fordul. - Egyébként csak TV-t néztünk.
Cheryl és George arcán látszik, hogy megnyugodtak, mikor Ell közölte, hogy csak TV nézés volt. Ellington ismét felém fordul és ad egy puszit, a számra majd hátradől.
- Kapok? - Kérdi.
Én Ellington szájába teszek egy epret ő pedig oda húz magához.
- Jól van... - Sóhajt George.
- Valami baj van? - Kérdi Ell.
- Nem! Csak furcsa így rátok nézni. - Mondja Cheryl. - Aranyosak vagytok nem azért mondom és semmi bajom sincs azzal, hogy Sell-t választottad, mert tudom, hogy tényleg szeret, csak már egészen hozzászoktam a pacsizós, laza testvér-haverokhoz - Teszi hozzá.
- Elhiheted, hogy most is jobban szeretem a pacsizós, gyilkolászós dolgot, mint a nyáladzást... - Mondom.
- Elhiszem!
- Volt valami a TV-ben? - Kérdi George.
- Olyan amit értettünk is nem... - Mondja Ell. - Pedig végig nyomkodtuk a TV-t.
- Érdekes... Azt mondták, hogy a 60-astól vannak angol adók is... - Mondja Cheryl. Ellingtonnal egymásra nézünk és mindkettőnknek bevillan, hogy Ell az 59-esnél kikapcsolta a TV-t.
- Epret? - Kérdi vigyorogva.

Aznap este felé Cheryl, George, én és Ell találtunk valami érdekes műsort, amit még értettünk is mert angol volt. Mire vége lett a filmnek fél 11-et ütött az óra. Nem ütött hanem kalapált! És nem az óra, hanem a szomszéd... Hála istennek hamar abba hagyja. A film végén Cheryl és George elmennek lefeküdni.
- Na? Nézünk még valamit vagy megyünk mi is aludni? - Kérdi Ell.
Hirtelen valami hideg fuvallatot érzek. Feltűnő a nagy hőségben ez a jeges fuvallat pláne úgy, hogy be van csukva az ablak és az ajtó.
- Te is érezted ezt? - Kérdem.
- Mit?
- Ezt a hideget? 
- Ja,biztos csak mert este van... - Mondja.
Nem... Ez attól sokkal hidegebb...
- Na? - Néz rám Ell.
- Ja, bocsi... Öm... Ha fáradt vagy menjünk, de én bírom még! - Mondom.
- Aha... Ja... Látom, hogy már alig vagy ébren, meg ne próbáld letagadni! Menj szépen zuhanyozni és go aludni! - Mondja Ell.
- Menj te! Én addig felébredek! - Mondom.
Ellington bólint és elmegy. Én elindulok a szoba felé amikor Ell kilép a fürdőből egy száll alsóban.
- Vagy, ha akarsz zuhanyozhatsz velem! - Vigyorog.
- Talán, majd egyszer, de nem most! - Felelek és belépek a szobába.
A szoba hideg. Nem is kicsit. Igyekszem nem foglalkozni vele és kikotorászom a táskámból a pizsamám.
- Selena! - Hallok egy halk suttogást.
- Ell? Ellington nem vagy vicces! - Mondom.
Nem kapok választ. Mindegy, szerintem csak hallucináltam. Meglehet, nem? Nyugodtan kiszedem a táskámból a pizsamát. Sötétzöld rövidnadrág és rövid ujjú. Amikor felállok egy, szinte jeges leheletet érzek a nyakamban és mintha két kéz végig simítaná a karom, de amikor megfordulok nincs ott senki. Én rémülten kirohanok a szobából. Nem tudom mi volt ez de nagyon megijedtem. Ahogy szétnézek a sötét nappaliban halk léteket hallok. Azt hiszem megőrültem! Odarohanok a fürdőszoba ajtóhoz.
- Ell! Ell könyörgök mond, hogy megvagy és gyere ki! - Dörömbölök mire kinyílik az ajtó.
Ellinton még vizes, derekán egy törülköző de ez most nem érdekel. Magamhoz ölelem, ő pedig majdnem hátra esik.
- Mi a baj? - Kérdi.
- Már semmi! - Mondom és lökök rajta egyet, majd bezárom magunk mögött az ajtót.
- Sell! Olyan fura vagy! Biztos minden rendben? - Kérdi és közelebb lép.
A levegő a meleg víztől párás és kellemes tusfürdő illat tölti be az egész fürdőt. Ell haja még nedves és barna szemei csillogva néznek le rám.
- Most már, hogy itt vagy igen! - Mondom és megpuszilom.
- Jó, akkor most megyek, felöltözök és hagylak zuhanyozni. Ne maradj soká! - Mosolyog és elindul kifelé.
- Eh... Ellington! - Szólok utána.
- Hm?
- K... Kérlek... Kérlek maradj! - Nyöszörgöm lehajtott fejjel.
- Na jó! Ki vele mi bajod? - Kérdi.
- Semmi, csak nem akarok egyedül lenni... - Motyogom.
- Jó, én maradhatok, de van egy olyan érzésem, hogy te akkor bikiniben fogsz zuhanyozni... - Mondja.
Ell megegyezett magával, hogy amíg én lezuhanyzok ő benn marad, de leül az ajtó elé és a telefonját nyomkodja. Őszintén szólva, még én is meglepődtem azon amit kértem tőle, de nem hiszem, hogy egy ideig elleszek egyedül. Igyekszek gyorsan meglenni a zuhanyzással de bele telik egy jó 10 percbe. Kiszállok a zuhany alól, megtörölközöm és felöltözöm majd gyorsan fogat mosok.
- Na? Megvagy? - Kérdi Ell miközben felnéz rám.
- Aha!
- Akkor segíts felállni! - Mondja és a kezét nyújtja.
Felsegítem Ellingtont és átsétálunk a szobánkba. Már nincs hideg. Egész meleg van. Kellemes meleg. Ell felkapcsolja a lámpát.
- Na, tessék lefeküdni! - Mutat az ágyra.
- Te? Nem jössz? - Kérdem.
- Nem... Még visszamegyek a gatyámért mert azt nagyon a fürdőben felejtettem! - Vigyorog.
Neee! Ne hagyj egyedül! Félek! Ell hallod!! Belül ordibálok! Halld már meg, ne csak mosolyogj!
- Oké - Vonok vállat és leülök az ágyra.
- Sietek, ne félj! - Kacsint, lekapcsolja a lámpát és kimegy.
Ahogy Ell kimegy lehűl a levegő. Mintha ő forrósítaná fel a levegőt... Ezek szerint Ell meleg... Tehát egy radiátor... Uram Isten miket beszélek? Tényleg ideje lenne lefeküdnöm. Lassan magamra húzom a takarót, egészen a nyakamig. Behunyom a szemem és nem sokkal később ismét lépteket hallok. Nem tudom, hogy most Ell-e az vagy sem, mert nem merem kinyitni a szemem. Pár pillanattal később valami kellemes meleget érzek a derekamon, amiből tudom, hogy Ellington az. Lassan a derekamról a hasamra csúsztatja a kezét és magához húz.
- Aludj jól, szépségem! - Súgja a fülembe és megpuszil. - Szeretlek! Jobban mint bárkit, és bármit! Fontosabb vagy számomra mint bárki, vagy bármi! Gyönyörű vagy! Tökéletes! És az enyém! Ha akarod, ha nem, akkor is az enyém vagy! És én vigyázok rád! Mindennél jobban! Ha hallasz ha nem, akkor is tudnod kell, hogy mindennél jobban szeretlek! - Súgja és az oldalamról a hátamra fordít.
Én igyekszek nem mosolyogni és mint aki tényleg alszik a szemem se rebben. Egy ideig az egyék kezét érzem a vállamon, aztán már nem. Az ujjait végighúzta az arcomon és a nyakamtól fölfelé apró puszikkal a számig jutott. Hirtelen ajkai az enyéimre tapadtak, és nagyon nehéz volt megállni, hogy a hajába túrjak.A csók vége szakadtával Ellington felé fordulok, aki egyik kezét oldalamra teszi, másikkal pedig a hajamat piszkálja. Hogy őszinte legyek én nagyon élvezem ezt az egészet, de hamar elalszom. Álmos voltam és Ell mellett olyan jó volt elaludni.

Hol vagyok? Mi ez a hely? Miért van ilyen sötét? A levegő hideg és nyirkos. Mindenfelé csak sötétség. A levegőben erős, fémes szag terjeng. Olyan mint a... Vér? Hol van Ellington? Úr isten! Meg kell találnom! Rohanok, de nem tudom hová. Nem tudom merre vagyok, de ez a szörnyű szag erősödik és én nagyon félek. Egyszerűen nem találom innen a kiutat. Minden tiszta fekete, én pedig pizsamában mezítláb állok a nagy semmiben. Zihálni kezdek és tovább rohanok. Menekülök valami elől, de nem tudom mi az, de nem akarom megtudni. Érzem, hogy most futni kell. De merre vagyok? Miért vagyok itt? Hol van Ell, Cheryl és George? Válaszokat akarok! Ahogy rohanok előre, valami furcsát érzek a talpam alatt. Folyik, langyos és sűrű. Amikor hozzá érek és megszagolom, fémes illata van és íze is. Abban a pillanatban megállt bennem az ütő. Vér... Vér... Mindenhol! Egy pillanatra megjelenik előttem Ellington és én utána rohanok, meg akarom ölelni, de eltűnik és én elesek. El, bele a vérbe. Mindenem tiszta vér és akárhogy próbálom leszedni magmaról nem jön le. Kinek a vére ez?
- Fuss! - Hallok egy hangot és egy erős vér szagú fuvallat csap meg.
Fussak? Miért? Várj... Ez meg ki volt?
- Ki vagy? Hol vagy? - Kérdem.
Nincs válasz, csak ismét egy délibáb Ellingtonról. Délibáb volt tudom, mert ismét utána kaptam de szerte foszlott. Szeméből sütött a bánat és a fájdalom. Meggyötört arccal nézett rám és azt tátogta, hogy Szeretlek, de hangja nem volt. Megint a vérben térdelek. Nagy nehezen felállok és ismét csak felteszem a kérdést. Kinek a vére ez?
- Fuss! - Ismétli a mély, ijesztő hang ugyanazzal a fuvallattal a végén.
- De hova? Merre? Miért? - Kérdem.
Választ ismét nem kapok. Én ebbe bele fogok őrülni! Nem értem! Mit keresek itt? Hol vagyok? Félek! Fázok! Tiszta vér mindenem! Szabadulni akarok! Menekülni, futni! Mást nem, csak innen kijutni!Ez álom? Vagy valóság? Lassan teszem a lábaim egymás után. Érzem a már kihűlt vért a talpam alatt. Fussak? Hová? Merre? Újra futásnak eredek, a lábam alatt a vértócsa egyre mélyebb lesz. Bármerre nézek ijesztő sötétség, és rémisztő hangok.Ismét meg jelenik Ell és felém nyújtja a kezét. Én érte nyúlok, de akár egy szellemen, keresztül nyúlok rajta. Szörnyű látni a fájdalmat és a szenvedést az arcán... Mi történt vele? Mi ez a fájdalomtól és kíntól meggyötört arc? Tudni akarom! Valaki magyarázza el! Fel akarok ébredni, de nem megy! Ez lenne a valóság? Nem! Én ezt nem akarom! Már fáradt vagyok... Nem is tudom mióta futok, kergetem Ellingtoni mint valami lepkét ami folyton elszáll. A vér immár kihűlt, fehér lábaim alatt.
- ÁLLJ! - Kiállt rám a sötét, ijesztő hang.
Megálltam. És most? Hideg levegő, rémisztő sötét, vér, és vér... Nagyon félek. Lassan előrébb sétálok, lábam alig emelem meg, szinte csak csoszogok. Lassú léptekkel haladok előre a hideg vérben. Már szinte rám fagyott.
- Szeretsz? - Hallom Ellington édes hangját.
- Ell? Igen! Mindennél és mindenkinél jobban! - Kiabálok.
Választ nem kapok csak egy kósza fény világítja meg az utam. Valami van kis fénysugár végén. Elkezdek rohanni ahogy a lábam bírja, reménykedve abban, hogy véget ér ez a lidércnyomás, de amikor odaérek látom, hogy még csak most kezdődik. Remegő lábbal közelítem meg a fénynyaláb végén fekvő fiút.
- Eh... Ellington? - Nézek rá és látom, hogy ő az.
Vérbe fagyva fekszik előttem holtan. Ne! Kicsordulnak a könnyek a szememből, és már nem bírok megállni remegő lábamon. Összeesek. Összeesek és Ellington halott testére dőlök. Kitör belőlem a sírás és ordítva könyörgök, hogy had kapjam vissza.
- ELLINGTON!! KÖNYÖRGÖM KELJ FEL!! - Ordibálom, de semmi.
Feltérdelek és Ell halott testét a térdemre húzom. Hideg. Hideg és merev. A hajába túrok, végig simítom a hó fehér és hideg arcát, majd a haját. Könnyeim sűrűn záporoznak az arcára, de ez nem egy mese... Nem tér vissza belé a élek, nem tér vissza eredeti színe, nem emelkedik meg a mellkasa, nem dobban meg a szíve.
- Ez a te hibád! - Hallok egy női hangot.
- Igen! Mindez miattad van! - Mondja egy mélyebb hang.
Többféle hang hibáztat Ellington halála miatt és én ezt nem bírom. Elég legyen! Nem bírom tovább! Nem én tettem! Vagy mégis? Úr isten én öletem meg? Miattam halt meg?A hangok egyre hangosabban és többféle hangszínben hibáztatnak. Mintha az egész világ engem okolna. Ahogy lenézek Ellingtonra már csak csontváz és elporlad. Egy hideg fuvallat a port kifújja az ölemből és ahogy könnyeimtől alig látva utána kapok elterülök a vértócsába. Elment... Én tettem? Nem értem... Nem bírom tovább...
- Ellington... - Nyöszörgöm a maradék erőmből, és vége.
Nincs tovább...