IV. Rész

Másnap reggel arra ébredek, hogy valaki a nevemen szólít. Amikor kinyitom a szemem az első amit meglátok Ellington arca. Ell? Hm... Pont vele álmodtam... Nagyon nagy butaság volt. Vagyis nem annyira mert én élveztem egy részét de egy részét nem...
- Jó reggel! - Köszön Ell.
- Szia! Képzeld, olyan furát álmodtam... - Mondom miközben a szememet dörzsölöm.
- Mit? - Kérdi.
- Azt, hogy te megcsókoltál és azt mondtad, hogy szeretsz és én ezt viszonoztam... Hülyeség mi? Vagyis... Úgy értem... Szerinted ilyen történhet? - Kérdem zavarodottan.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy történhet.... Történt...
- Tessék? Úgy értem mi? - Kérdem.
- Aha
- Ez most kicsit nagyon váratlanul ért... Még jó, hogy fekszek
- Komolyan nem emlékszel? Olyan vagy mint aki másnapos... - Mondja Ell.
- Mesélj még! Most már nem tudom, hogy mi volt csak egy állom és mi történt meg... 
- Ha nem emlékszel, akkor nem is olyan fontos... - Mondja csalódottan és hátat fordít.
- Jaj cicám, csak vicceltem! Ne vedd már ilyen komolyan - Mondom és megpuszilom.
Ellington elmosolyodik.
- Ell... Szeretlek! - Mondom és megölelem.
- Én is téged! - Felel s homlokon puszil.
- Kérdezhetek?
- Igen
- Mióta? - Kérdem.
- Nem tudom mióta... Azt tudom mikor jöttem rá... - Felel.
- Akkor mikor jöttél rá? - Kérdem.
- Amikor először megcsókoltalak... Pontosabban az az előtti pillanatban - Mondja.
- Hm... Ha akkor döbbentél rá akkor jó gyorsan haladsz... Ell én még szűz vagyok! - Nevetek.
- Én meg nem... Látod? Még hogy nem tudunk meg egymásról új dolgokat
- Mi? És azt mikor akartad elmondani? - Kérdem döbbenten.
- Most? - Mondja
- Azt hiszem... Többet kellene beszélgetnünk...
- Meglehet... Hát, mindenesetre most lesz rá bőven időnk
- Úr isten... Két hét amit együtt töltünk... Azt ugye tudod, hogy számomra a tegnapitól jobb sose lesz?
Ellington ahelyett, hogy válaszolna magához húz és megölel. Annyira jó érzés ahogy magához ölel és hallom a szíve minden dobbanását. Erős karjai között biztonságban érzem magam. Ahogy hozzásimulok érzem ahogy minden egyes lélegzet vételnél megemelkedik a mellkasa. Becsukom a szemem és magamba szívom Ell édes illatát. Minden másodperc tökéletesen telt de egy pillanatban mind ez megszakadt.
- Jó reggelt gyerekek! - jön be kiabálva Cheryl.
Ellington rá se hederít, én pedig nem akarom jobban tönkretenni a pillanatot.
- Srácok! - Rántja le rólunk a takarót.
- Még 5 perc! Vagy inkább 15...
Cheryl nem szól semmit csak mosolyogva kimegy mire Ell megcsókol és felül. Később reggeli után Ell és én lementünk a tengerpartra körülnézni. Miközben egymás mellett sétáltunk Ell megfogja a kezem. Egy pillantást vetek kezeinkre majd felpillantok Ellingtonra. Annyira más vele sétálni... Sokkal jobb! Miközben a fejem a vállára hajtom Ell a derekamra csúsztatja a kezét. Abban a pillanatban elkezd kalapálni a szívem. Úgy érzem én vagyok a legboldogabb lány egész Olaszországban, mégis félek. Van egy olyan érzésem, hogy ezzel a kapcsolattal nagyobb veszélyben vagyunk mint ahogy kéne. Mi van ha össze veszünk? Akkor soha nem lesz semmi a régi és nem akarom elveszíteni! Hjaj... Nem kellene ilyeneken gondolkoznom. Inkább örülnöm kéne annak, hogy itt vagyok Olaszországban, látom ahogy a hullámok a forró homokos tengerpartot mossák és a világos homok besötétül amikor nedves lesz és a kedvenc pasimmal lehetek itt. Ahogy nagy bambán sétálok Ellington mellett hirtelen valami iszonyú fájdalmat érzek a talpamon. Amikor megállok és lenézek a lábamra azt látom, hogy a homok tiszta piros, a lábam lüktet a fájdalomtól, a talpamon pedig egy nagy seb van.
- Áh... A kurva élet! - Mondom mikor meglátom a talpam.
Ellington lehajol és elkezdi nézegetni a véres homokot, én pedig leülök. Nem nagy meglepetés ér amikor Ell egy éles kagylót szed ki a véres homokból. Zsebre vágta a kicsit véres kagylót és amikor nyújtottam a kezem, hogy segítsen felállni megtette, de azzal a lendülettel fel is vett mondván, hogy a talpamon van a seb és nem akarja, hogy rálépjek még valamire. Ez édes... Többet nem fogok mezítláb menni sehova! Így a szoba kivételével máshova nem is mehetek... Ezt bekötöm és ezzel kiesik legalább 3-4 nap a 14-ből amiből a maival együtt 13 maradt. Mondhatom fasza... De legalább nem Ell lépett bele! Amikor belépünk a szállodába minden szempár ránk szegeződik. Nem láttak még embert? Mi az isten olyan látványos rajtunk? Ja, hogy én még mindig Ell karjaiban vagyok... Jó most már értem... Két lépést alig tett Ell előre oda jött hozzánk egy férfi. Hát férfi... Inkább fiú. Ha tippelnem kéne talán 2-3 esetleg 4 évvel idősebb nálunk szóval olyan 21-22 lehet.  Magas, sötét hajú és világos zöld szemei vannak. Amikor Ell arrébb akar lépni a fiú megszólal Olaszul.
- Segíthetek? - Kérdi.
- Ha nem orvos nem szükséges köszönjük! - Felelek.
- Ha a lábadhoz kell az orvos, akkor azt hiszem tudok segíteni! - Mondja kedvesen.
Én elmondom Ellingtonnak, hogy mit mondott a fiú mire a srác döbbenten néz ránk.
- Ti angolok vagytok? - Kérdi angolul.
- Igen... És maga...
- Kérlek tegezz! Csak 26 vagyok! - Mondja - Egyébként szintén angol.
A srác megmutatja, hogy  merre van a szobája és Ellington le tesz az ágyra. Egy kicsit kettesben maradunk mert el kell mennie valamiért.
- Ell... Csak nekem van ezzel a gyerekkel kapcsolatban rossz érzésem? - Kérdem, mire leül mellém és megfogja a kezem.
- Nem hiszem, hogy pedofil... - Mondja.
- Pedig tiszta pedofil feje van...
A következő pillanatban visszajön a srác egy pohár vízzel és egy fehér, kicsi, gyógyszerrel amit felém nyújt.
- Ez mi? - Kérdem.
- Fájdalom csillapító és víz. - Mondja.
- Oh... Köszi
Elveszem a gyógyszert és a vizet. Miért van még mindig rossz érzésem? Egy pillanat erejéig Ellingtonra nézek és beveszem a gyógyszert majd visszaadom a poharat. Hirtelen megszólal Ell telefonja. Miután letette szólt, hogy elmegy mert Cheryl hívta, de mire meglesz a lábam vissza jön és azzal el is ment. Én halál csendben ücsörgök amikor a srác leül mellém.
- Szóval, neked az olyan srácok jönnek be mint ő, vagy ti csak barátok vagytok? - kérdi miközben elkezdi simogatni a lábam.
- Ö... Ha Ell-re gondolsz akkor igen és méltányolnám ha nem simogatnál! - Mondom és arrébb csúszók az ágyon.
A srác feláll és bocsánatot kér majd elmegy kötszerért. Ahogy ott ülök, a fájdalom egyáltalán nem múlik viszont egyre fáradtabbnak érzem magam. A következő pillanatban már egy ágyban fekszem, de nem látok semmit. Mozdulni sem bírok, fáj a bokám és a csuklóm. Hirtelen valami hideget érzek a derekamon. Egyáltalán nem szeretem ha taperolnak, de meg se tudok mozdulni. Egy pillanatra azt hiszem, hogy Ellington az, de nem. Ő nem csinálna ilyet. De ha nem Ell akkor...
- Most viccen kívül... Ki vagy? Hol vagyok? És miért nem látlak?
- Nyugi... Csak én vagyok az! Ellington! - Mondja és megcsókol.
- Nem! - Mondom és elrántom a fejem mire lekerül a szememről a kötés.
Tudtam! Tudtam! Megmondtam! Éreztem, hogy valami nem jó! A következő pillanatban egy perverz mosollyal beragasztja a számat.
- Csak, hogy ne ordíts! - Mondja és felhúzza a pólóm.
Ne! Nem akarom!
- De jó, hogy szegetlen a pólód! - Mondja és szó szerint letépi rólam a felsőm.
Elkezdi csókolgatni a hasam lassan, lefelé halódva. Amikor ki akarja gombolja a nadrágom elkezdek rángatózni, kapálózni, csapkodni és ordítani. Ez utóbbit csak akarom.
- Nyugi, jó lesz! - Mondja mire még jobban elkezdek kapálózni.
Már könnyek csorognak a szememből és ordítani akarok, de nem jön össze a ragasztó miatt.
- Ne kapálózz bazd meg! - ordít rám és pofon vág.
Ezek után meg se merek szólalni. Ahogy kigombolta a nadrágom elkezd simogatni. Nem akarom! Ellington, mi az isten tart neked eddig? A következő pillanatban a srác berakja a kezét a nadrágomba. Erre elkezdek rángatózni és ismét megpróbálkozok valami ordítással mire hirtelen kinyílik az ajtó. A srác leszáll rólam és mellettem megjelenik Ellington. Nem tudom mit csinál, mindent csak homályosan látok a sírástól és a szívem dobogásán kívül nem hallok semmit. Ez a se kép se hang állapot uralkodik most rajtam. Nem sokkal később Ellington segít felállni. Mielőtt bármit is csinálnék Ell nyakába borulok aki leveszi rólam a felsőm és odaadja a pulcsiját.
- Gyere! - Suttogja és elindul kifelé.
Ellington megáll az ajtóban és óvatosan leszedi a ragasztót a számról. Ezek után amire emlékszem Ell két gyönyörű barna szeme. Innentől kezdve se kép se hang... Azt se tudom, hogy hol vagyok, a szemem alig bírom kinyitni és a beszéd se megy. Mikor kinyitom a szemem egy nagy fehér szobában találom magam. Hideg és fertőtlenítő szaga van. Mit keresek egy kórházban? Mi történt? Úr isten! Ha anyámék rájönnek, hogy mit csináltam megnyúznak! Bár... Én se tudom, hogy mit csináltam... Meg azt se, hogy mi történt... Amikor a fejem oldalra fordítom látom magam mellett Ellingtont, aki egy képregényt olvas.
- Ellington! - Szólítom meg.
- Sell? - Néz rám - Selly! Végre! - Mondja és megölel. - Anya! Apa! Lena felébredt!
- Mi történt? - Kérdem.
- Nem emlékszel?
- Nem...
Ellington nem tud semmit se mondani, mert oda jön egy orvos, Cheryl és George.
- Szia! Selena, igaz? - Kérdi az orvos.
- Igen... - Mondom és felülök.
- Én Dr. Hood vagyok - mutatkozik be - Tudod miért vagy itt? - Kérdi mire megrázom a fejem. - Mi az utolsó emléked?
- Az, hogy Ellingtonnal a tengerparton sétálunk, én beleléptem egy kagylóba, ami elvágta a lábam és amikor vissza jöttünk a szállodába akkor egy srác azt mondta, hogy orvos és szívesen segít a lábamon csak menjünk fel hozzá és ennyi... - Felelek.
- Értem... A szüleid nem mondták, hogy ne bízz idegenekben? - Kérdi a doki.
- De, nem is egyszer csak... Megint én voltam a hülye és nem hallgattam rájuk... - Felelk.
- Ez nem igaz! Nem csak a te hibád! - Szól közbe Ellington
- Miért? Mi történt pontosan? - Kérdem.
- Hát... - Kezdi Ellington - Ezt nem tudom, hogy lehet szépen megfogalmazni de...
- Mond úgy ahogy tudod! - Mondom.
- Hát, a fickó aki azt mondta, hogy orvos... Anya nem akarod te mondani? - Kérdi.
- Nem, ha már belekezdtél mond végig! - Felel Cheryl.
- Kösz... Szóval ő nem egy orvos volt, hanem egy pedofil... - Nyögi ki.
- Mi? - Kérdem döbbenten és hátra dőlök az ágyban. - És? Mi történt? Mond már!
- Én elmentem egy kis időre és mikor anyuékkal vissza mentem szó szerint rólad szedtük le a pasit... - Felel Ell.
- Figyelj Selena, nem történt semmi komoly viszont néhány vizsgálatot elvégeznénk és a minden rendben holnap haza mehetsz, rendben? - Kérdi a doki.
- Igen! - Felelek.
Ezek után még beszélgetek Ellingtonnal és egy csomó mindent elmondott amire nem is elékeztem. Hát... Nem repesek az örömtől, viszont annak örülök, hogy vége! Remélem a vizsgálatok is jól fognak sikerülni és holnap már vissza mehetek a szállodába és élvezhetem a nyaralás további részét és az én egyetlenem társaságát.