I. rész

Épp egy barátomhoz sétálok s közben érzem a bőrömön a nap melegét. Gondoltam lefekszem kicsit a fűbe és élvezem a napsütést, de látván a parkban labdázó gyerekeket, arra a döntésre jutok, hogy nem kockáztatom meg, hogy egy labda képen találjon. Séta közben elhaladok néhány aranyos szerelmespár mellett és arra gondolok, hogy az én drága barátom vajon kiheverte-e már a múltheti szakítást. Bár a nagy melegben alig van erőm egyik lábam a másik után tenni, mégis igyekszem mert kezdek aggódni érte. A szakítás óta próbálok vele kommunikálni, de hiába küldök neki e-mailt, SMS-t, választ nem kapok rá. Írtam neki facebookon és viberen is, de semmi. Megnézi de nem ír vissza. Tudom, hogy nagyon rosszul esett neki, azt is, hogy mit mondott a lány mert ott voltam vele. Gyakorlatilag mindkettőnkkel szakított mert hol csak egyes szám második személyben beszélt, hol többes szám második személyben. Most nehogy azt higgyétek, hogy mindent együtt csinálunk mert én el se mentem volna ha Anne, az a bizonyos lány, nem hív el. Azt a napot egy jó ideig nem fogjuk elfelejteni, az biztos. Ell azért mert elég brutális volt az a szakítás, én azért mer annyi hülyeséget életemben nem hallottam, Anne meg... Áh, szerintem már nem is emlékszik Ellre. Ismertek olyan embert aki nagyon jól hazudik? Hát Anne pont olyan. Az érvek amiért szakítani akart mind egytől egyig hazugságok voltak. Ez úgy volt, hogy fényes nappal a parkban találkoztunk Annevel aki amikor meglátott minket elkezdett hisztizni és csapkodni mint az ovis kisgyerek aki nem kapja meg a cukorkáját és elmondta a nevetséges indokokat amiért szakítani akar. Neki elege van abból, hogy sose figyel rá, nem foglalkozik vele és az se tetszik neki, hogy velem jóban van meg, hogy már nem bírja elviselni mert egyszerűen elviselhetetlen stílusa van. Bár sem Ell nem vagyok, sem Anne, amíg jártak ugyanúgy beszélgettem Ellel és szerintem az, hogy 0-24 órában csak rajta jár a kicsi esze, folyamatosan chatelnek és két naponta találkoznak tényleg annak a jele, hogy nincs odafigyelve rá. Azt meg meg se merem említeni, hogy névnapjára kapott egy gyűrűt ami ismét annak a jele, hogy hanyagolva van...Az a gyűrű mellesleg a szakításkor majdnem kiverte Ell szemét, úgy hozzá vágta Anne. Arra mondjuk nem tudok mit mondani, hogy elviselhetetlen stílusa van mert igazából ez attól függ, hogy kinek a szemszögéből szemléljük a dolgokat. Ha az övéből elviselhetetlen, ha az enyémből akkor egy bolond, imádnivaló gyerek. De a kedvencem az volt amikor közölte, hogy engem miért rendelt oda. Erre szó szerint emlékszem. ,,És most még kedves voltam... Szóltam, hogy hozd el a másik feled, hogy legyen valaki aki összeszed..." Igen szerintem is kedves volt... Egy szót nem tudtam szólni úgy meglepődtem ezen a mondaton. Szegény Ell meg csak állt és szó szerint végig nézte ahogy Anne elmegy egy másik pasival. Ezen a napon beszéltem vele utoljára. Pont egy hete volt ez az egész és azóta nem tudom elérni. Miközben az ajtó előtt állok, azon gondolkozok, hogy vajon van-e otthon valaki. A választ hamar megkapom, hisz miután megnyomtam a csengőt szinte rögtön kilépett Cheryl, Ell anyja.  
- Szia, Cheryl! - Köszönök.
- Szia, Selly! - Köszön vissza Cheryl. - Hát te?
- Én egy bizonyos még egy hete összetört szívű fiút keresek. Itthon van? - Kérdem
- Ha a fiamra gondolsz benn van a szobájába. Gyere! - Hív be Cheryl.
Amikor belépek a szobájába sehol semmi fény. Minden tiszta sötét és ő ott fekszik a kanapén, rajta egy pokróc és a plüss kutyáját ölelgeti. Amikor közelebb lépek látom, hogy alszik. Most lehet, hogy ez egy kicsit bunkó dolog lesz tőlem de...
- ELLINGTON! - Kiáltok rá.
Ell felemeli a fejét és rám néz majd vissza fekszik.
- Ne kiabálj... Nem vagyok süket... - Motyogja.
- Ell... Te sírsz? - Kérdem.
- Nem... - Mondja és fejét a plüsskutyájába nyomja.
Jó, igaz, hogy nem így kéne viselkednem vele, de abban a pillanatban kikaptam a kezéből a kutyát és az ágyára dobtam. Erre nagy nehezen felült.
- Hé... - Mondja.
- Istenem, te még mindig nem tetted túl magad rajta? - Kérdem látva kisírt szemeit.
- Figyelj Selena, ez nem olyan dolog amin gyorsan túl lehet lépni! - Mondja kicsit mérgesen.
- Elhiszem de ez nem megoldás - Mondom és leülök mellé.
- De jobb mint kimenni az utcára! - Mondja és az ölembe teszi a fejét.
-Most kéne azt mondanom, hogy nem érdemelt meg téged ami egyébként nagyon is igaz de... - Mondom de Ell félbeszakít.
- Nem... Én nem érdemeltem meg őt... És ez annyira fáj... - Mondja miközben elcsuklik a hangja és könnyek csordulnak ki szemeiből.
- Ez nem igaz! Ell, úgy bántál vele mintha hercegnő volna erre ő meg hálából majdnem kiverte a szemed azzal a hülye gyűrűvel amit adtál neki!
Ell a hátára fekszik és a sírástól vörös szemekkel néz fel rám.
- Hülye gyűrű? Tényleg? Ettől azért többet vártam volna tőled... - Mondja. - Ezt akkor adtam neki amikor először együtt ünnepeltük a névnapját. Hatalmas érzelmi értéke van.
- Értsd meg, hogy ő nem volt hozzád való! Te mindent megtettél érte, ő meg ezt egy kicsit sem viszonozta. Ell mint barátod mondom... FELEJTSD EL! Millió és egy csaj van a világon aki lehet a nagy Ő számodra, csak meg kell találnod azt az egyet.
Ell mintha egy pillanatra elmosolyodna, majd újból elszomorodik és előveszi a zsebéből a gyűrűt és elkezdi nézegetni.
- Mit szólnál, ha elmennénk fagyizni? - Kérdem. - Szép idő van, süt a nap és idebenn rohadt meleg van és rád férne egy kis fény.
Ellington erre csak morgással válaszolt és az oldalára fordult.
- Kár... Pedig úgy hallottam, hogy megint lehet kapni olyan nagy kehelyben fagyit... És ráadásul ingyen lenne. - Mondom mire Ell felém fordul.
- Te arról beszélsz amit tavaly a szülinapodon ettünk de azt mondták, hogy nem lesz több mert csak pazarlás az egész mert mindenki vissza küldi a felét? - Kérdi reménykedve.
- Igen arról.
- De hogy érted, hogy ingyen? Tudtommal semmit nem adnak ingyen... - Mondja mire elmosolyodok.
- Nem mondtam ,hogy mind a kettőnknek ingyen lenne. De ha ettől jobb kedved lesz simán kifizetem neked, kerüljön bármennyibe!
Ellington válaszképp megölel.
- Mondtam már, hogy imádlak? - Kérdi.
- Miért, lehet engem utálni? - Kérdem miközben felállok.
Ell ezen csak mosolyog és elindul kifelé.
- Ellington! - Szólok utána.
- Igen? - Néz vissza rám.
- Rohadt szexi vagy alsóban de kifejezetten díjaznám, ha vennél egy gatyát. - Nevetek mire Ell gyorsan felkap egy gatyát és elindulunk de a konyhában megállunk.
- Anya! Elmentem! - Kiabál.
- Ell? - Jön oda Cheryl. - Hogy sikerült kiszedned a szobából? - Kérdi miközben rám néz.
- Megfenyegettem, hogy ha nem jön ki nem kap fagyit.
- Oh, okos kislány! Nagy tapsot Miss Selena Moore-nak! - Tapsol Ell és Cheryl.
- Köszönöm, köszönöm! - Hajolok meg.
- Anya, majd jövök! Szia! - Köszön Ell.
- Rendben, Sziasztok!
- Igyekszem vissza is hozni! - Mosolygok és azzal elmegyünk
 Amikor kilépünk az utcára Ell arcán még folydogál pár könnycsepp. 
- Ell, állj meg egy kicsit - Szólok neki mire rám néz.
Ruhám ujjával letörlöm a könnycseppeket az arcáról, amit ismét egy öleléssel köszön meg. Nem nagyon szoktuk egymást ennyit ölelgetni de most szegénynek nem fogom azt mondani, hogy ne amikor látom, hogy darabjaiban van. Annyira sajnálom. Sose láttam még ennyire darabjaira hullva pedig 4 éves kora óta ismerem.
- Sell... - Mondja miközben egyre erősebben szorít.
- Igen?
- Annyira szerettem... - Mondja és hallom, hogy közel jár ahhoz, hogy ismét sírjon.
- Elhiszem...
- Annyira ostoba vagyok - Mondja.
- Nem vagy az, ez nem a te hibád!
- Most nem arra gondoltam. 
Most jött el az a pillanat amikor az összetört szívű Rómeót kicsit távolabb toltam magamtól.
- Na ki vele mit csináltál!
- A... Azt... Azt mondtam Annenek, hogy van barátnőm... - Motyogja lehajtott fejjel
- Mi van? - Kérdem teljesen döbbenten.
- Véletlen volt! Valamelyik nap írt, hogy reméli, hogy jó egyedül mert neki már van pasija erre én rávágtam, hogy biztos jó de ezt ne annak mondja akinek van barátnője. - Magyarázza.
- Jó... Ezt meg se hallottam és most megyek a fagyizóba! Gyere! - Ragadom meg a csuklójánál.
Ezután egész úton meg se szólal csak szomorúan bámul maga elé a földre. Olyan rossz ilyen szomorúnak látni. A fagyizóban is alig tudom kiszedni belőle, hogy mit szeretne. Miután megkapja a fagyit valamivel jobban néz ki de nem sokkal. Csak ücsörög a széken a kehely mögött és a kanállal piszkálja a fagyit. Amikor kicsik voltunk mindig úgy értem el, hogy jobb kedve legyen, hogy előadtam neki nagyon bénán, hogy meg vagyok sértődve és azt sose bírta megállni nevetés nélkül.
- Ell! Hogy lehetsz ilyen? Megveszem a fagyit és te meg se eszed? Hm! Ezzel megsértettél! - Mondom kb. úgy mint egy 3 éves.
- Igazad van, ne haragudj... - motyogja.
- Jaj, Ell mosolyogj már! - Mondom és mosolyra húzom a száját.
Mondanom se kell, nem maradt úgy. Oké...
- Jó ha nem akarsz mosolyogni akkor legalább egyél! - mondom és a szájába nyomom a fagyis kanalat.
Bár az egész szája tiszta fagyi lett, de elmosolyodott.
- Ne nevettess... Most haragszom rád!
- Rám? Milyen alapon? - Kérdem.
- Képes voltál úgy fodrászhoz menni, hogy nem szólsz? Hogy lehetsz ilyen? - Kérdi.
- Bocsi, legközelebb viszlek magammal, de csak ha letörlöd a fagyit a szádról. - mondom miközben a szájába nyomok egy szalvétát.
- Selly, ha adok valamit, elfogadod? - Kérdi miközben a zsebébe nyúl.
- Ugye nem a fagyi ára? - Kérdem.
- Nem... Ez más... - Mondja és megfogja a kezem.
- Ell figyelj, tudod, hogy nagyon bírlak, de csak barátok vagyunk!
- Igen, ezért akarom neked adni! - Mondja és Anne gyűrűjét veszi elő.
- De... Ez nem az a gyűrű ami a fél világot jelenti neked?
- De igen az... De szeretném ha valaki olyan kezén lenne akinek számítok is valamit nem csak játszik... - Mondja és a kezembe adja a gyűrűt.
Nem nagyon tudok mit reagálni, vissza nem adhatom mert lehet, hogy azzal még jobban össze töröm viszont ez nagyon drága ajándék. Végül arra jutok, hogy megölelem.
- Ugye tudod, hogy nem járunk? - kérdi.
- Oh, igen! - Mondom és elengedem.
- És azt is tudod, hogy az amit mondtam, hogy beszéltem Annevel igaz, ugye? - Kérdi.
- Tudom, csak nem értem miért...
Ell csak nézett maga elé de nem válaszolt. Látom, hogy akar még valamit. Ell mond el!!
- Folytasd... - mondom.
- Nem... Nem... - Kezdi
- Hát nem - Szakítom félbe.
- Hülye... - mosolyog Ell. - Megtennéd, hogy eljátszod, hogy a barátnőm vagy Anne előtt?
- Hogyne - Mosolygok rá.
- Komoly? - Kérdi reménykedve.
- Igen. Utána meg megyek és leugrok a háztetőről... - Felelem kedvesen.
- De most miért? Nem lehet olyan rossz velem járni - Mondja kicsit felháborodottan.
- Nem rossz. Szerintem az a csaj aki veled járhat egy rohadt nagy mázlista...
- Komolyan gondolod? - szakít félbe Ell.
- Igen! De... De én nem vagyok a csajod, és nem értem miért engem kértél meg. Alkalmasabb lány nincs?
- Igazából nincs... Te okos vagy, kedves, tehetséges, van stílusod, vicces és szép vagy és ismersz - sorolja.
- Jó... Először is köszi a bókokat. Másodszor pedig, ez mind szép és jó viszont van olyan lány aki jobban ismer...
- Nem kérem meg anyut, hogy legyen a kamu csajom - Mondja Ell.
- Nem ő... Hanem... Hanem... Ő... - mondom de épp nem jut eszembe senki.
- Na látod...
- Wendy!
- Ki? - kérdi döbbenten.
- Tudod, a lány aki ötödik óta beléd van zúgva.
- Ja, ezt nem mondtam? Azért is te vagy a legtökéletesebb kamu barátnő mert nem vagy őrült, nem vagy fülig belém esve és... - mondja Ell de egy pillanatra megáll. - Várj... Ugye nem vagy belém esve?
- A-a - rázom a fejem.
- Akkor jó... Ja és annyi, hogy te csókolóztál már.
- Hogy tessék? 
- Tudod... Csók... Az amit általában egy fiú és egy lány szokott ha nagyon szeretik egymást. Illetve a mi esetünkben akkor, amikor nagyon muszáj - magyarázza teljesen nyugodtan.
Erre nem tudok mit mondani. Ell látva tekintetem kiskutya szemekkel néz rám amit utálok mert akkor soha nem tudok neki nemet mondani.
- Ahj... Bánom is én... - motyogom.
- Köszi - Ölel meg.
- Tudod, visszatérhetnénk a pacsizáshoz. Ennyit anyát nem ölelgetem
- Igaz... - Mondja Ell és elenged.
Egy fél délután alatt meg tudjuk enni ketten Ell fagyiját, de amikor kimegyünk akkor megtörténik az amit nem akartam.
- Ell? Selena? - Hallok a hátam mögül egy női hangot.
- Ell fordulj meg mert én nem merek - súgom oda Ellingtonnak.
- Ez az, hogy én se! - suttogja de megfordul.
- Nahát sziasztok! - Köszön vidáman a csaj.
- Sel, ez Anne... - mondja miközben vigyorogva integet.
- Várjatok! Mindjárt megyünk!
- Rendben! Kint megvárunk! - Mondja Ell, és ezzel kimegyünk a cukrászdából.
- Selly, könyörgök ne hagyj cserben! - néz rám kiskutya szemekkel.
- Ne könyörögj, hanem karold át a derekam ha nem akarsz lebukni!
Ettől több nem is kellett, Ell átkarolta a derekam én pedig a nyakát. Abban a pillanatban amikor Anne és a pasija kiléptek a fagyizóból Ell hirtelen úgy oda rántott magához, hogy pislogni nem tudtam. Látszólag egymás tekintetébe mélyedve valami nagyon cuki dologról beszélgetünk pedig csak annyi volt a téma, hogy milyen módon lehetne lelépni a leghamarabb.
- Oh, nahát - lepődik meg Anne amikor meglát minket.
- Ügyes légy! - suttogja Ellington és elenged.
- Nem azt mondtad, hogy csak kamuzik? - hajol Annehez a pasija és próbál suttogni.
- Nem! Azt mondtam remélem hazudik!
- Pedig tök igazat mondott. - Hajolok oda hozzájuk és olyan "halkan" súgom oda nekik mint ahogy ők suttogtak.
- Szóval Ell... Komolyan nem találtál olyan lányt, aki... Aki lány? - Kérdi elég flegmán.
- Nem értem mi bajod van vele... Amikor ő egy lány!! - Mutat rám Ell.
- Hát nem tudom... - Kezdi miközben végig mér. - Egy lány nem így öltözik...
Gyors kitérő mielőtt Anne folytatná. Őt úgy képzeljétek el, hogy magassarkú, szoknya, rövid, ujjatlan felső szőke hosszú kiengedett haj. Engem meg úgy, hogy sport cipő, tépett farmer és egy olyan felső amiben ha felemelem a kezem nincs kinn az egész hasam és most épp félhosszú, tépett sötétbarna haj, sötétkékes melírral. Ez a különbség.
- Egy lány nem így öltözik, olyan ez a gatya mintha egy csövesről szedted volna le, és mi van a hajaddal? Egyedül vágtad földrengés közben? - vigyorog rám.
Látom Ellingtonon, hogy meg akar szólalni ezért gyorsan befogom a száját.
- Hm... Kedves Anne! Nem tudom mivel sértettelek meg annyira, hogy ezt kapom, de attól még, hogy nem a seggemet mutogatom mint valami olcsó kúrva és levágatom a hajam mert tudom, hogy visszanő és nem kell póthaj, vagy ez már paróka a fejeden? Na mindegy, inkább nem akarom tudni... Attól még ugyan úgy lány vagyok, bármilyen hihetetlen - Mondom Anne szemébe.
- Minek tituláltad a barátnőmet? - Kérdi idegesen a pasjia.
- Fülészet... - Motyogom és visszalépek Ellington mellé.
- Hát... Gondoltam elmehetnénk együtt moziba de ez után nem hiszem! - sértődik meg Anne.
- Moziba? Ilyen időben? - Döbben meg Ellington - Hát... Ti tudjátok... Sel, jössz sétálni?
- Veled, bárhova szívem! - Mondom és megfogom Ellington kezét.
- Ez nem is rossz ötlet... - Mondja Anne pasija.
- Mi? - kérdi Anne.
- Mi lenne ha együtt mennénk sétálni? Legalább jobban megismerném azt aki össze törte a szíved... - Néz a pasi Ellingtonra.
Ne, ne, neee! Nem elég, hogy kamu barátnőt kell játszanom már vagy 10 perce most még velünk is maradnak. Ebbe az a legrosszabb, hogy valahogy rávette Anne-t, hogy velünk jöjjenek.
- És... - Kezdi Anne. - Mióta ismeritek egymást?
- Ovi óta - Vágjuk rá egyszerre Elingtonnal.
- Régi barátokból lett szerelmes pár... Kár, hogy ezzel tönkre teszitek a barátságotokat... - Mondja Anne.
- Miért is? - Kérdi Ell.
- Hjaj... Hát még fiatalok vagytok és ha te találsz csinosabb csajt, ami nem nehéz... Minden sarkon találsz egyet. Akkor szakítani fogtok és utána nem lesz barátság se. Illetve Sel, te is találhatsz egy jobb pasit, ami ismét nem nehéz, és... Innen már tudod... - Magyarázza Anne.
- Nem bukok a kurvákra, hogy a sarkon keressek barátnőt. - Felel Ellington.
- Elhiheted, hogy keresve se találok jobbat Ellingtonnál - Mondom.
- Komoly? - kérdi Ell mire bólintok. - De aranyos vagy! - Teszi hozzá és megölel.
- Jól csinálod! - suttogja a fülembe Ell. - Na, nekünk lassan menni kell. - Mondja Ell és megfogja a kezem. - További jó sétát. - Ezzel elindulunk.
- Ügyes voltál szí... Szívem... Hülye... Selly - Mondja Ellington.
- Köszi
Általában amikor együtt megyünk valahová akkor Ell haza kísér és ő is haza megy, ha anyu nem veszi észre mert akkor haza viszi miután rendesen lebaszott, hogy miért ilyen későn érünk haza. Jó, néha előfordul, hogy 10 után érünk haza de teljesen józanul. Most én kísérem haza Ellt, mert náluk hagytam a telefonom. Amikor megérkezünk Ell majdnem betöri az ajtót és egy megjöttem kíséretében berángat.
- Sziasztok! - Köszön Cheryl.
- Nahát, Sel mit csináltál vele? Mintha kicserélték volna. - Mondja George, Ell apja.
- Én sejtem - mosolyog Cheryl miközben a kezemre néz.
Na puff... Ezt most magyarázzam ki, hogy honnan lett gyűrű a kezemen?
- Szerintem rosszul gondolod - Mondom és zsebere teszem a kezem.
Eközben Ell kihozta a telefonom.
- Mi a kód? - kérdi miközben nyomkodja.
- Nem mondom meg!
- Oh, várj! Tudom! A születés napod! - Mondja.
- Ő... Talán - Felelek.
- Nem talán, tuti! Nahát, ez a kép tavaly osztálykiránduláson készült...  De szexi voltam már akkor is - Vigyorog Ell.
- Igen, nagyon szexi vagy meg voltál meg leszel de add azt ide! - mondom és kikapom a kezéből a telót.
Akaratlanul is észre veszem, hogy George és Cheryl ezen elmosolyodnak. Jesszus! Csak arról volt szó, hogy Anne előtt leszek Ell barátnője nem arról, hogy a szülei előtt is.
- Hú, valakinek nagyon hiányoztál. - Mondja Ell mikor meglátja a 14 nem fogadott hívást és a 6 SMS-t.
Erre válaszképp megnyomom a számot és visszahívom azt aki keresett.
- Szia, miért kerestél az SMS-ekkel együtt 20-szor? - Kérdem.
- Szia, hol voltál? - kérdi idegesen.
- Anya... Drogozni, inni és cigizni... Szerinted? - Kérdek vissza.
- Jó, szóval Ellel csavarogtatok... Miért nem voltál képes felvenni azt a kurva telefont?
- Igen... és mert Elléknél kiesett a zsebemből és nem volt nálam
- Aha, szóval megint ilyen későn értél haza? -kérdi idegesen.
- Nem, csak lemerültem és most kapcsoltam be! - Kamuzok.
- Na mindegy remélem van lakás kulcsod mert apáddal elmentünk és majd csak holnap jövünk.
- Hol vagytok? - kérdem
- A nagyinál...
- Ooo, hozzatok sütiiiit - sipákolok a telefonba.
- Ooo, a süti az kéne, mi? Na mindegy majd meglátom, de megyek. Szia! - köszön el.
- Oké, pá... - mondom és elteszem a telóm.
- Hogy van az őrmester? - kérdi George.
- Apu? Egész jól, bár még nem heverte ki, hogy tegnap megvertem bowling-ban.
- Csodálkozol? Úgy elverted ahogy illik - mondja George.
- Pedig nem is tud bowlingozni - teszi a megjegyzést Ell.
- Az igaz... De nekem mennem kell! Sziasztok! - köszönök és elindulok kifelé.
- Lena várj, elkísérlek! - Mondja Ell.
- Köszi, de egyedül is be tudok törni a lakásunkba - mondom mire Ell elneveti magát.
- Te minden második héten kizárod magad? - kérdi nevetve.
- Nem... Minden 3. héten... - motyogom és igyekszek nem nevetni.
- Lenus, mi lenne ha itt aludnál? - kérdi Cheryl.
- Mi? - Kérdi egyszerre George és Ell.
- Szívesen maradnék de nem akarok zavarni.
- Engem nem zavarsz - mondja Cheryl.
- Engem se. Szinte családtag vagy - mindja George.
- Na és Ell? Téged zavarna Lenus? - Kérdi Cheryl.
- Engem? Nem... Miért zavarna? Gyere! - mondja és elrángat.
Ell berángat a szobájába és bekapcsolja a TV-t.
- O, ezt imádom! - mondja és levágja magát az ágyra.
- Sell! Nem jössz?
- Mi? Ja, de... Bocsi.
- Ó, jaj... Na mondja, mi a gondja. - Mondja Ell.
- Nekem, semmi csak gondolkoztam...
- Akkor min gondolkoztál? - kérdi Ell.
- Azon, hogy Cheryl most azt hiszi, hogy járunk?
- Ő... Opsz... Meglehet. - Mondja Ell.
- Na mindegy, majd rájönnek...
Ellingtonnal elkezdtünk gyerekmeséket nézni. Olyan este 9 felé Cheryl ad egy háló inget és elmegyek zuhanyozni. Már épp a zuhany alatt álltam, pontosabban szálltam volna ki amikor Ell benyitott és halál nyugodtan besétált. Mondanom se kell hatalmasat ordítottam.
- Ellington! Tűnj el! - ordítok rá miközben egy törölközővel takarom el magam.
Ell ugyan azzal a nyugalommal rám néz és vállat von. 
- Nem értem mi bajod... Úgy csinálsz mintha még sose láttalak volna meztelen... - Mondja miközben folyamatosan szemez velem.
- De akkor még 4 éves voltam... Vagy annyi se!
Ellington vállat von és kisétál. Ezek után öt perc alatt felöltöztem és kimentem a nappaliba. Amíg Ell zuhanyozott én és a szülei a nappaliban TV-t nézünk. Ezzel nem is volt semmi gond de amikor Ell kijött úgy, hogy csak egy törölköző volt rajta, én leestem a fotelből a nevetéstől. 
- Anya... Hol a gatyám? - Kérdi Ell. 
- A szobádban drága fiam... A szobádban... 
- Köszi! Te meg ne nevess szivárvány! - mutat rám - Öregszem! 
Erre nem csak én kezdtem el nevetni hanem mindenki. Ell egy olyan 10-15 perc múlva egy pizsama gatyába kitéved a nappaliba és levágja magát az ölembe. 
- Au... Ell drága... El fogod törni a lábam... 
- Fiam! - Szól George - Lehetnél kedvesebb a barátnőddel. 
- A... Mimmel? - kérdi Ell. 
- Csak én hallottam barátnőt? - Kérdem Ellingtontól. 
- Mi nem járunk! - vágjuk rá. 
- De cukik... Azt hiszik vakok vagyunk. - Mondja Cheryl. 
- Ha a gyűrűre gondolsz, ez Anne-é volt - magyarázom. 
- Ha meg arra, hogy az ölébe ugrottam ez csak vicc. - Magyarázza Ell. - Ami hülye ötlet volt... Nem cserélünk helyet? 
- Támogatom az ötletet! 
Este még magyaráztuk, hogy nem járunk és szerintem el is hitték viszont a végére nem emlékszem mert ott ahol voltam, Ellington ölébe, elaludtam.